Gyakran halljuk azt a mondást az idősebbektől, hogy azok a régi szép idők. Gyerekként nem igazán fogtuk fel mit is jelent valójában ez a mondat, de most, hogy eltelt jó néhány év, és visszatekintünk a gyermekkorunkra, már kezdjük kapizsgálni. Azok, akik 90-es évek végén és a 2000-es években voltak gyerekek tökéletesen tisztában vannak vele, hogy a cikkben felsorolt tárgyak milyen fontosak voltak akkoriban. Mivel még a technológia nem volt annyira fejlett, mint manapság, ezért az időnk nagy részét nem a számítógép és TV előtt töltöttük, hanem a játszótéren a haverokkal. A szüleinket nem igazán érdekelte, hogy merre vagyunk, de ha a lámpák felkapcsoltak, akkor spurizni kellett haza. Akkoriban nem volt annyira élvezetes a számítógépen tevékenykedni, mert az internet olyan lassú volt, hogy szinte megőszültünk, mire valamit le tudtunk tölteni az eszközre. A szombat reggeli meséket a világ minden kincséért sem hagytuk volna ki, de ha lecsúsztunk róla, akkor ott volt vége az életünknek. A mai cikkünkben olyan képeket hoztunk el, amik a régi időszak ikonikus tárgyaivá nőtte ki magát és mindenkiben szép emlékeket idéz fel, ha rájuk néz.
Mennyi időt töltöttünk azzal, hogy a legjobb zenéket ráírhassuk a CD-kre. Nagyon nehéz döntés volt, hiszen egy lemezre csak 18-20 szám fért rá.
Bizony, ez volt a 90-es évek Netflixe. Emlékszem a szüleim rengeteg kazettát vettek nekünk és jobbnál-jobb filmeket tudtunk rávenni.
Amikor a tanár kimondta, hogy valaki hozza át a TV-t a másik teremből, akkor volt az egész osztály boldog, hiszen se felni nem kellett, se egész órán körmölni az anyagot.
Mindenkinek volt egy ilyen CD tartója, amibe tömérdek mennyiségű CD volt és jobbnál-jobb zenék voltak rajtuk.
Bizony nagyon nehéz volt kiválasztani, hogy mégis melyik stílust válasszuk ki az aktuális szöveghez. Akár 10 percbe is telt, mire rátaláltunk a megfelelőre.
Emlékszem, hogy informatika órán mennyit játszottunk ilyet az osztálytársaimmal. Amikor már csak egy pont kellett volna és rányomtam egy bombára, majd szétvetett a méreg.
Minden kisgyereknek volt ilyen ceruzája, és ha elvesztettek beőle egyet, akkor vége volt a világnak.
A jó kis Playstation 1. Mennyit játszottunk vele a haverokkal.
Amikor még nem volt Gameboy, ezzel játszottunk órákon át. Az volt a cél, hogy a karikákat a kis peckekre lőjük rá.
A legtöbb gyereknek a TV és a videólejátszó külön volt, de akadtak olyan szerencsések, akiknek a TV-vel egybe volt ez az eszköz. Természetesen sorba néztük egymás után a Disney meséket.
Akkor volt igazi kihívás megvárni, hogy valamit letölts vagy telepíts a gépedre. Emlékszem mennyit kiabáltam a géppel, hogy legyen más gyorsabb. Ti is csináltatok ilyet?
A legkirályabb képernyő kímélőket tudtad kiválasztani a számítógépedre, amit konkrétan órákig el tudtál nézegetni.
Útmutató a Windows 95-höz, ami Rachel és Chandler mutatott be.
A tanórák közti szünetben a legtöbb gyerek ilyeneket csinált, majd elcserélték egymással.
Ceruzák és tollak végére tehető figurák, amik feldobták az unalmas és hétköznapi íróeszközeinket.
Mindenhol ezt játszottuk a suliba, az osztályban, a folyosón, az udvaron. Megunhatatlan játék volt.
Ezeken a csúszdákon kész életveszély volt lecsúszni.
Anno nem kellett semmilyen applikációt letölteni, vagy beállítani a telefonon ahhoz, hogy blokkold valaki hívását. Nemes egyszerűséggel csak félretetted a kagylót és boldogan éltél.
Így van. Ez volt a 80-as évek okosórája. Kinek volt ilyen órája?
A legkülönlegesebb matricákat mindenki szerette gyűjteni. A legjobbak a hologramosak és a dombornyomottak voltak.
Utáltuk az esős időszakokat, amikor a trapéz nadrág alja merő sár és víz lett. Sőt a legtöbben elkezdték lelépni a nadrágok alját, amitől elkezdtek rojtosodni.
Régen csak egyfajta billentyűzet volt egyfajta színben.
A gyerekek ezen tanulhatták meg, milyen is a kereskedelemben dolgozni.
Akkor még nem volt ennyi optikai egér, mint most. Ha belassult és nem tudtad úgy használni ahogy kellett, a benne lévő golót ki kellett szedned és meg kellett mosnod, sőt a port is ki kellett szedned az eszközből.
Emlékszem a szüleimtől úgy kellett kikönyörögnöm, hogy legalább egyszer ehessek a Mekiben. Sose felejtem el azt a napot.
A régi szép idők nem igaz?
