Egy férfi a saját blogján írta meg, hogy mekkora hibát követett el. Azért osztotta meg a világgal, mert úgy gondolta, hogy mások is tanulhatnak belőle.
Íme a bejegyzés:
Az élet tele van olyan kanyarokkal és eseményekkel, amiket nem tudunk befolyásolni.
Pontosan egy évvel ezelőtt elhagytam a feleségemet egy fiatalabb, csinosabb és kedvesebb lányért. A feleségem sajnos sokkal kövérebb volt, narancsbőre, striái és lógó hasa volt. Nem érdekelte, hogy milyen a frizurája és sosem sminkelte magát.
Még csak rúzst sem használt. Állandóan melegítőben, vagy valamilyen lógó ruhában volt. Sosem ápolta a körmeit és nem borotválta a lábát sem. Melltartót sem viselt, emiatt mindig nagyon lógtak a keblei. Az összenőtt szemöldökét már meg sem említem… rémálom volt. Sokáig ragozhatnám még, a lényeg, hogy már nem vonzódtam hozzá, úgy éreztem, nem ugyanaz nő, akibe régen beleszerettem.
Ma, pontosan egy évvel később, találkoztam vele. Alig hittem a szememnek. Gyönyörű, csinos, kedves és jól öltözött volt. Semmi súlyfelesleg nem volt rajta és a frizurája, valamint a sminkje is tökéletes volt.
Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy három gyerekes anya. Most pedig csak ülök, és azon gondolkodom, hogy vajon a házasságunk alatt miért nem így nézett ki. Nehéz beismernem, de rájöttem, hogy én voltam az oka. Nem volt ideje edzeni járni, mivel egyfolytában a három gyerekünkre vigyázott otthon. Főzött, mosott, takarított ránk, ami miatt szabadideje sem volt. Vagy ha mégis, akkor azt nem magára fordította, hanem ránk. Mindig boldognak tűnt és mindig meg tudott nevettetni minket. A legnagyobb hibám az, hogy ezt én nem értékeltem!
Csak azt szeretném mondani, hogy most már tudom, hogy tökéletes volt az életünk és én elhagytam egy igazi nőt.
Közben kiderült, hogy már van valakije, aki szereti, megbecsüli és nem afféle szolgaként tekint rá. Már tudom, hogy későbánat. Csak azért írtam le mindezeket, hogy mindenki okuljon belőle és becsülje meg az élete párját!
