„A férjemmel 8 éve élünk együtt és 7 éve alszunk külön szobába. Nem ez nem azért van, mert folyamatosan vitatkozunk és összeveszünk egymással, hanem mert nekünk így jobb. Annak ellenére, hogy a hétköznapjaink sorén külön hálószobában élünk a nyaralások alkalmával még egy ágyban alszunk. A legfontosabb számunkra, hogy így értük el, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak legyünk külön-külön és együtt. Elmeséljük nektek a történetünket, mi hogyan értük el, hogy tökéletes párkapcsolatot alakítsunk ki.
Így kezdődött az egész:
Amikor reggel felébredtem nem volt mellettem a férjem. Biztos voltam benne, hogy együtt aludtunk el, ezért elmentem megkeresni. A szomszéd szobában békésen aludt a kanapén. Amikor felébredt megkérdeztem tőle, hogy miért ment át a másik szobába, mire ő azt felelte, hogy hangosan vettem a levegőt. és nem tudott aludni plusz minden fordulatomnál felébredt. Eddig nem is sejtettem, hogy hangosan veszem a levegőt.
Mikor másnap lefeküdtünk aludni ugyanez megismétlődött ezért leültünk és megbeszéltük a dolgokat. Kiderült, hogy nem tudunk egymás mellett aludni, mert ha ő horkol én ébredek fel, ha én veszem hangosan a levegőt ő ébred fel, így mindketten morcoska vagyunk másnap. Emellett én felkelek éjszaka pisilni, ő pedig inni, így megint csak felébresztjük egymást.
Arra is rájöttünk, hogy teljesen más ütemterv szerint alszunk, mert nekem akkoriban elég rugalmas volt a munkám, ezért este és éjszaka voltam aktívabb. Filmeket, sorozatokat néztem, könyvet olvastam… stb. Másnap 9-10 körül ébredtem fel.
A férjem viszont 9-re járt dolgozni, így neki időben le kellett feküdnie, hogy ki tudja aludni a nyolc óráját, de akárhogy próbálkoztunk egyikünk sem tudott 6-7 óránál többet aludni, ez pedig megint ahhoz vezetett, hogy ingerlékenyebbek voltunk egymással is.
Megbeszéltük, hogy külön szobában fogunk aludni, ami nekem kezdetben nem ment olyan könnyen, mint neki. Fura gondolatok voltak a fejemben, mert az én szüleim csak 25 év házasság után kezdtek külön aludni, mi viszont elég korán elkezdtük. Viszont a párom sokkal nyugodtabb lett. Reggel, mikor felkelt fittebb volt, még reggelit is csinált nekünk és boldogan ment munkába.
Egy idő után én is észrevettem, hogy sokkal nyugodtabb vagyok és fittebben kelek, mint valaha. Régebben mindkettőnknek nehéz volt a reggeli kelés, de ez mára elmúlt.
Annak érdekében, hogy többet megtudjak a külön alvásról elkezdtem kutatni. Kiderült, hogy az ókori Rómában az ágyat nem közös alvásra használták, hanem arra, hogy fizikai kontaktot létesítsenek a felek. Miután végeztek a koitálással, mindenki visszatért a saját hálókörletébe.
Nagy-Britanniában a viktoriánus korszakban az emberek szintén nem aludtak egy ágyban, sőt egy szobában sem. Oroszországban, a forradalom előtt az arisztokraták külön hálószobákkal rendelkeztek, tehát a múltban ez igenis szokás volt.
A közös alvás hagyománya az ipari forradalommal együtt jelent meg, amikor az emberek beköltöztek a városokba. Mivel a kis lakásokban nem volt elég hely, ezért az emberek átszokta a közös ágyban való alvásra.
Később Paul Rosenblatt egyik könyvét kezdtem el olvasni és kiderült, hogy az együtt alvás pszichológiai problémákhoz vezethet. Olyan tünetekben mutatkozhat meg, mint az álmatlanság, folytonos fáradtság, ingerlékenység. A pszichológus rengeteg párral beszélt és kiderült, hogy minden vita és probléma forrása a hálószobában kezdődik.
Később olyan gondok kezdenek kibontakozni, mint a horkolás, késő estig tartó TV nézés, telefonozás, takaróért való küzdelem, vagy a hálószobában uralkodó hőmérséklet. A professzor állítása szerint a problémát egyszerűen a külön alvással lehet megoldani. Az emberek viszont nem tudják leküzdeni azt a sztereotípiát, hogy az együtt alvás természetesebb.
Miután rengeteg kommentet olvastam a témával kapcsolatban és azt gondoltam, hogy a 21. században már semmi sem tud meglepni a párkapcsolatokról, de nagyot tévedtem.
Az Egyesült Államokban nagyon sokan támogatják a külön alvást és egy tanulmány keretein belül kiderült, hogy az amerikaiak 31%-ka alszik külön párjától. Egyébként rengeteg híresség is inkább a külön alvás mellett teszi le a voksát, például George és Amal Clooney, Catherine Zeta-Jones és Michael Douglas.
Már hét éve alszunk a férjemmel külön, de csak 5 év különalvás után házasodtunk össze. Úgy gondolom, hogy a külön hálószobában való alvás sokkal önállóbbá és felelősségteljesebbé tett bennünket. A kapcsolatunk tökéletes, szinte nem is veszekszünk egymással, boldogok vagyunk így ahogy élünk.
Attól mert valaki nem alszik együtt a párjával, még nem jelenti azt, hogy nem szereti. Szóval senki se álljon bele ebbe a sztereotípiába. A külön hálószobával sokkal bensőségesebb lett a kapcsolatunk és csak akkor vagyunk egy ágyban mikor este kielemezzük a napunkat.
A barátaink persze két csoportra oszlottak, voltak a szkeptikusak, akik el sem tudták képzelni, hogy a párjuk nélkül aludjanak, a másik csapat viszont azt mondta milyen jó lenne ezt nekik is kipróbálni, de a lakás mérete miatt ez sajnos nem lehetséges.
Tanács a végére:
A legfontosabb dolog, amire rájöttem, hogy minden pár különbözik egymástól, ezért nemcsak egyetlen megoldás létezik a problémák megoldására, vagy a bensőséges viszony kialakítására. Ha tudod, hogy téged mi zavar és hogyan lehetne megoldani beszéld meg a pároddal.”
Ti mit gondoltok, tudnátok a párotok nélkül aludni?
