A természetvédelemre nagy hangsúlyt fektetnek szerte a világon, ám ennek ellenére mi, emberek képtelenek vagyunk felfogni, hogy egy-egy fakivágással, szemeteléssel és az állatok bezárásával többet ártunk, mint használunk. Persze mindig vannak kivételek, de a legtöbb esetben anélkül cselekszünk, hogy előtte gondolnánk. Kiírtjuk az erdőket, fogságban tartjuk a vadon élőlényeit, illetve mérhetetlen mennyiségű szeméttel árasztjuk el a szárazföldet és a tavakat, tengereket, óceánokat is.
Igen, „csak” a természetről van szó, mondják sokan. De a természet az otthonunk és nemcsak nekünk. A benne élő növényeket és állatokat is meg kell óvnunk, hiszen ők is itt laknak. Ami pedig ennél is fontosabb, nekik is vannak érzelmeink. Cikkünk fotói pontosan ezt bizonyítják.
„Biztonsági okokból ki kellett vágnom az egyik fát az udvaromon. Most szomorú vagyok, de sajnos muszáj volt.”
Ez az orángután éppen az otthonát szeretné megmenteni.
Ennek az amazon-papagájnak láthatóan honvágya van.
Szegény vidrák úsznak az olajban.
Az emberi felelőtlenség miatt a tengerekben élő állatok sincsenek biztonságban.
A kócsag lábai és tollazatának alja is olajos.
A bálna halála a mi hibánk.
Ez a damilba gabalyodott fóka esedezik a segítségért.
Alig felismerhető a jegesmedve, aki éhezik és lassan a kihalás szélére sodródik.
Árva és hajléktalan lett ez a kis koala az erdőirtás miatt.
Olajba fulladt madár.
A bálnavadászat, ami nem kereskedelmi céllal történik. A hosszúszárnyú-gömbölyűfejű bálnák lassú halált halnak, hogy az vadászok jól lakjanak belőlük.
Drámai pillanatok a majoméletből.
Ez a jegesmedve depressziós lett, miután állatkertbe zárták.
Az ausztrál erdőtüzek után ez a kenguru magára maradt.
Ez az albatrosz a szemétben kénytelen lakni.
