Amikor egy olyan országba utazunk, ahol még azelőtt soha nem jártunk, mindenképpen meg akarjuk ismerni. A látnivalók, a kultúra, a művészet, mind-mind nagyon fontos a megismerés szempontjából. Ugyanakkor nem hagyhatjuk ki a gasztronómiát, ami számos kulináris élvezetet nyújthat számunkra. A hagyományok, a klasszikus helyi ízek tükrözik az ország történetét, történelmét. Az ételek képviselik azokat az ízeket, amik az adott tájegységre jellemzőek.
Utazás előtt általában tájékozódunk, már csak azért is, hogy tudjuk, mire készülhetünk. Azonban, azt is tudnunk kell, hogy az utazási katalógusokból nem tudhatunk meg mindent. Minden országnak megvan a maga híres étele, bár nem minden esetben kötik ezt az orrunkra. Vannak olyan országok, ahol csakis a helyiek ismerik a tipikus ételeket, amiket csak ott ismerhetünk meg. Ezek azok az ételek, amikhez olcsón hozzájuthatunk, ez pedig semmit nem von le azok minőségéből. Tehát, egy kis költségvetéssel rendelkező turista is megengedheti magának és ugyanolyan élménnyel lesz gazdagabb, mintha egy drága étteremben étkezett volna.
Egyiptom – Koshari: tészta, rizs, csicseriborsó, lencse és három fajta szósz
Malajzia – Pulut Panggang: párolt, nyálkás rizs, fűszeres töltelékkel. A rizst banánlevelekbe csomagolják, majd egy hagyományos faszén tűzhelyen grillezik.
Izland – Kraken: polip, amit különböző ízesítéssel és sütési módokkal készítenek el.
Szíria – Falafel: csicseriborsóból készülő golyó vagy fasírt, amit hummusszal és zöldségekkel pitában szolgálnak fel.
Thaiföld – „Tokiói desszert”: Különféle töltelékű palacsinták, a tejszíntől a kolbászig. A helyiek hajlamosak olyan neveket adni ételeiknek, amiknek semmi köze hozzájuk.
Belize – Tamale: Párolt kukorica, tészta hússal banánlevélbe töltve.
Görögország – Kuluri: Kenyérféle, ami leginkább a szezámos perecre hasonlít.
Kína – Rizsleves csirkével: főtt rizs apróra vágott csirkével, szójaszósszal, hagymával és sült kenyérrel.
Szaúd-Arábia – Muttabak: darált hússal és tojással töltött tortilla, serpenyőben sütve.
Kanada – Beaver Tail: Ez egy desszert, vagyis kanadai fánk. Általában fahéjas cukorral készül, de napjainkban már sós változatai is vannak.
Japán – Takoyaki: sült polip kis tésztagolyókban.
Németország – Sauerbraten: ecettel és fűszerekkel pácolt sült.
Mexikó – Atole: mexikói alkoholmentes ital, aminek legfőbb alapanyaga a kukorica. Leginkább forrón fogyasztják.
Görögország – Muszaka: nevezhetnénk rakott padlizsánnak, de a bárányhús és a besamelmártás teszi fejedelmi lakomává.
Spanyolország – Churros: „hispán fánk” vagy „latino palacsinta”, amit frissen sütve, porcukorral fogyasztanak.
India – Tandoori csirke: joghurtos pácban, amiben chili, kurkuma, fokhagyma, paprika, koriander, paradicsom, fahéj, bors és szerecsendió van. Indiai kenyérrel, a naan-nal szolgálják fel.
Olaszország – Cannoli: szicíliai desszert, ami tészta alapú, töltelékében pedig ricotta van.
