Ha megfigyelitek azokat, akik a 80-as évek előtt születtek (pl. a szüleiteket), akkor láthatjátok, hogy már 25 éves korukban felnőttek, önállók voltak és vélhetőleg már családjuk is volt.
Mi változott meg? Az Y generáció miért ül még mindig otthon, vagy egy albérletben, annak ellenére, hogy intelligensek, diplomások és igazából csak egy döntő elhatározás kellene egy önálló élethez? 30-35 éves korukig még mindig önmagukat keresik és mondhatni még gyerekek.
Mi van ennek a hátterében?
A 20. század elején még nem nagyon volt olyan, hogy tinédzser. 17 éves koráig még mindenki gyereknek számított, de azután már elvárták tőle, hogy legyen családja és a szüleitől függetlenül is eltartsa magát.
Ekkoriban a várható élettartam olyan 40-50 év körül volt. Ha valaki ezzel tisztában van, akkor nem „keresi az útját” 35 éves koráig. Egyes országokban az átlagéletkor a 80 évet is eléri, szóval sokkal több lehetőségünk van kísérletezni mielőtt eldöntenék, hogy mit is szeretnénk a későbbiekben.
Nyilván nem mindenki éri meg a 80 éves kort, de nem is kell azzal számolni, hogy 52-évesen már alulról szagoljuk az ibolyát. Ugyanolyan esélyekkel indulunk. Törekszünk a legjobbat kihozni belőle. Legalábbis ha észnél vagyunk.
A világ rengeteget változott. Ha belegondolunk, akkor manapság békésebb időket élünk. Az embereknek nem kell olyan korán felnőniük és megkomolyodniuk. A mai modern családok egyre kevesebb gyereket vállalnak, így több idő és pénz jut a maradék felnevelésére. A statisztikák szerint a fiatalok egyharmada 20 és 30 éves koruk között még mindig a szüleivel él.
Persze itt vannak még a társadalmi kérdések is. Mindenki úgy gondolja, hogy független és szabad és nem köti semmilyen kultúra vagy hagyomány. Régen egy asztalos fia is valószínűleg asztalos szakmát választott. Manapság azonban a dolgok egy kicsit bonyolultabbak.
Az internet elképesztő hatással van az emberekre. Fiatalokra és idősekre egyaránt. Számtalan hasonló gondolkodású, egymástól messze élő embert tud összekötni. Nem koncentrálódik a fiatalok figyelme arra a közegre, amiben felnőtt.
A fiatalok nem pörögnek annyira a házasság gondolatán. Teljesen hétköznapi dolog a házasság előtti kapcsolat vagy együttélés. Minek kellene akkor összekötni az életüket egy papírral? Nem beszélve a fogamzásgátlókról, abortuszról és a gyermekmentes, karrierista gondolkodásmódról, melyek szintúgy közrejátszanak a folyamatban.
Manapság sokkal kevesebb a szigorú tilalom és a médiának is rettenetes hatása van mindezekre. Érdekesség, hogy a mai fiatalok sokkal kevesebb bűntényt követnek el, mint évtizedekkel ezelőtt. A bűnözés aránya is sokat esett vissza.
A trendek is nagyon megváltoztak. Régen egy kosaras, szenvedélybeteg rocksztár, filmszínész volt menő. Mára meg sokan választanak példaképüknek egy jól szituált, öltönyös, karrierista férfit.
Már a jogosítvány sem érdekel mindenkit. Persze itt komoly különbségek vannak a városi és a vidéki fiatalok között. 2001-hez képest 77%-ról 66%-ra esett vissza a jogsit megszerzők aránya. Külföldön egyre jobban hódít az Uber.
Sokan úgy vélik, hogy egy 8 órás munka, háztartás vezetése, házasság, szülők meglátogatása hétvégenként stb. mind ódivatú és unalmas. Nem ezt akarják a mai fiatalok. Mindenki úgy gondolja, hogy valami hatalmasat szakít majd egyszer. Az ölébe huppan a karrier és akkor ő lesz a környék császára. A gond ezzel az, hogy így nincs semmilyen cél kitűzve. Az, hogy valaki milliomos szeretne lenni az nem feltétlenül cél. Attól még nem körvonalazódik előttünk az út. A mai fiataloknak nincsenek egyértelmű terveik.
Mivé lesz így a fiatalság?
Vannak olyan 20-30 éves emberek, akik nagyjából megvalósították önmagukat, de még mindig gyerekes hobbikat űznek. Videójátékokkal játszanak, mémekkel bohóckodnak stb. Okos, értelmes fiatalok, akik úgy viselkednek, mint egy tini.
Egyesek továbbra is keresik önmagukat, de valahogy soha nem lelnek rá. Gyakran váltanak munkahelyeket, költözködnek és sokszor még valami szektába is csatlakoznak, hogy tartozzanak valakihez.
És persze vannak a tipikus antiszociális fiatalok, akik nem akarnak se dolgozni, sem pedig tanulni. Bizonytalanok, csalódtak az életben és egyszerűen esélyük sincs kihasználni az élet adta lehetőségeket.
Mit lehet tenni ez ellen?
Elkell felejteni a személyes válságot. Új dolgokat kell tanulni. Muszáj valahogy kifordulni abból a zsákutcából, amibe behajtottunk. Új, érdekesebb emberré kell válni. A halogatás a legrosszabb dolog, amit elkövethetünk magunk ellen.
Ne féljünk új emberekkel megismerkedni. Ki tudja, hogy kin keresztül juthatunk el egy következő lépcsőfokra. Attól nem leszünk „puncsosak” mert valakin keresztül jutunk egy jobb álláshoz. Ilyen az élet…
Van még egy probléma, amibe sokan belefutnak. 30 éves múltál, a haverjaid közül már sokan megállapodtak és érzed, hogy neked is meg kéne. Nem szabad ezért elkapkodni a dolgot. A tökéletes szerelmet is meg kell találni, ugyanúgy, ahogy a megfelelő munkát.
Igazából azt lehet mondani, hogy nem a mai fiatalokkal van gond, hanem a világgal. Az változott meg körülöttünk. Mi csak alkalmazkodunk. Nem szabad ítélkezni sem önmagunk, sem pedig mások felett.
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
