Emlékeztek azokra az emberekre, akik 1979 előtt születettek. Ők voltak az önmegvalósult felnőtt emberek, akik már a 20. században, 3 munkahelyen dolgoztak, gyereket neveltek, és este munkatársaikkal együtt, megvitatták a politikai kérdéseket. De mi a helyzet a jelenlegi ifjúsággal? Akik 1979 és 1995 között születtek, és úgy gondolják, mert szellemileg és pénzügyileg függetlenedtek a családtól, már felnőtt embereknek számítanak, mikor 30-35 évesen, bérlakásban élnek, és családjuk sincsen. Vajon mi állhat a mai gyerekek gyerekkorának hátterében? Miért viselkednek így, mi motiválja őket erre a viselkedési formára?
Az emberi fejlődés új szakaszának megnyitása.
Forduljunk a történelemhez: A 20. század elejéig a 17 éves gyerekek a születésnapjukra, nem olyan ajándékokat kértek, mint a mai fiatalok, hanem egy nehéz családi kötelezettséget, amivel pénzügyileg is teljesen függetlenedtek a szüleiktől.
Elméletileg 20-30 vagy akár 35 éveseknél is megvan a probléma, főleg ha tanulmányozza a pszichológiai és érzelmi oldalát ebben a szegmensben részletesebben. A huszadik században mindenki egyetértett abban, hogy a serdülők még nem tekinthetők felnőttnek, A 21. században bebizonyosodott, hogy a korai felnőttkor, ami maga a serdülőkor még nem értek meg a felnőtté váláshoz. Például ebben az évben a tudósok már jelezték, hogy a tizenéves korhatárt 24 évre kell emelni.
A várható élettartam növekedett.
A 20. század elején a várható életkor körülbelül 40-50 év volt. Természetesen a várt életkor, ha mondjuk csak 45 év lenne, elég furcsán venné ki magát, ha 35 évesen keresne munkát. Ebben az esetben nincs idő arra, hogy elgondoljuk, mit akarunk csinálni, ugyanis lépni kell a siker felé.
Napjainkban számos fejlett országban az életkor meghaladja a 80 évet. Tehát miért ne hagyja, hogy a 20-30 évesek kísérletezzenek az életben, mielőtt megtalálják azokat a tevékenységeket, amivel a hátralévő életükben foglalkozniuk kell.
A világ szintén nem áll meg.
Az első és legfontosabb, hogy viszonylag békés időket élünk. Az ifjúságnak nem kell hirtelen megkomolyodnia és felelősséget vállalnia bizonyos dolgok miatt.
A modern családokban a gyerekek sokkal fiatalabbak, mint régen voltak. Ennek következtében az idő, és az anyagi elvárások sokkal nagyobbak, ezért a nevelésük időben jelentősen elhúzódott.
Mindennapi társadalmunk egyre bonyolultabbá válik. Korábban úgy volt, hogy ha egy kovács családba születtél bele – kovácsművésznek kellett lenned.
A fiatalok nem siettetik a házasságot, a vallási és erkölcsi normák gyengülése és a házasságon kívüli együttélés elismerése miatt.
A 20. századhoz képest, a fiatalok érdeklődési köre visszaesett.
Régi gengszterek csalódnának a jelenlegi ifjúságban, mivel a bűnözés rendkívül alacsony szintre esett.
Az új nemzedéket annyira nem érdekli a fizikai kontaktus: tanulmányok szerint minden nyolcadik brit ember 26 év alatt még mindig szűz. Sem a lányokat sem a fiúkat annyira nem érdekli már az együttlét, mert a nemek teljesen kitolódtak. A fiúk túl lányosak a lányok túl fiúsak.
Kutatások alátámasztják, hogy 2001-ben a fiatalok 77%-a törekedett a saját autó megszerzésére, míg napjainkban ez az arány 66% -ra csökkent. Úgy tűnik manapság az Uber-t kényelmesebbnek találják.
A lehetőségek.
Jeffrey Jensen Arne, a Clark Egyetem pszichológia professzora (Massachusetts, USA) megjegyzi a 21. század ifjúságában rejlő „kétség” fogalmát. Ez a bizonytalanság érzése a jövőben, ugyanakkor optimálisabbá teszi a lehetőségek tárházát.
Következtetés.
Általában, ahogy mondják, a modern 20 éves fiatalok ugyanazok, mint 50 évvel ezelőtt, azzal az eltéréssel, hogy a fiatalok már nem olyan alkalmazkodók, mások lettek a szokások. Nem lehet hibáztatni az ilyen magatartásért őket, mert a rokonok már csak a teljesítményre kíváncsiak nem pedig azzal, hogy ő velük mi van. A fiatalok is egymás között „hatalmi harcot” vívnak, ezért nem értenek egyet egymással.
