A 32 éves amerikai Kevan Chandler kerekes székben éli mindennapjait, karjai és lábai alig engedelmeskednek neki. Hogyan számíthat a helyi szupermarketen kívül másfajta utazásra? Nos érdekes története elárulja, hogyan szelte át egész Európát.
Úgy döntöttünk, hogy bemutatjuk Kevan és barátai csodálatos történetét, és reméljük, hogy ő inspirálni fog majd minden embert arra, hogy olyat tegyen, amit korábban lehetetlennek gondolt.
A Kevannek gyógyíthatatlan születési betegsége van: gerincagyi atrófia. Progresszív izomgyengeség, és a személy fokozatosan elveszíti a mozgás képességét. Kevan azt mondja, hogy nehéz volt megtalálni az egyensúlyt azok között a dolgok között, amit már kisgyerekkorom óta akartam, és amire valójában képes voltam.
De soha nem álltam meg egy percig sem, hogy elérjem az álmaimat. Az egyik ilyen nagy álmom, hogy beutazhassam a világot. A könyvei és Connie nővére segítette, aki szintén atrófiával született, hogy, soha ne veszítse el a reményt, és mindig küzdjön az álmaiért.
Kevan nagyon szerencsés volt, hogy három hűséges barátja is volt. Úgy döntöttek, hogy megvalósítják Kevan álmait és háromhetes külföldi utazásra vitték. De hogyan is csinálták, ha Kevan folyamatosan a kerekes székhez volt láncolva, és nem volt sok pénzük az útra?
A barátok elindítottak egy „Mi, Carry Kevanért” projektet: ahol ígéretet tettek egy olyan embernek, aki képtelen volt egyedül utazni. A fiúk dokumentumfilmet forgattak az utazásról és ez olyan volt, amilyet még a világ nem látott. Könyvet is írtak a tapasztalataikról és élményeikről is.
Az emberek, akik látták a filmet vagy olvasták a könyvet: 4 hónap után 33 ezer dollárt gyűjtöttek össze. A pénz mellett Kevan rengeteg levelet kapott. Sokan írták neki, akik hasonló cipőben jártak, mint ő, hogy egy teljesen más oldalról láthatta a világot.
Miután úgy döntöttek, hogy megvizsgálják Greensboro város földalatti szennyvízrendszerét, rájöttek, hogy a kerekesszék nem lesz alkalmas erre a terepre, így társai egyszerűen belerakták Kevant egy hétköznapi kiránduló hátizsákba és felváltva akarták vinni. De ehhez, persze barátainak edzeniük kellett, hogy sokáig tudják vinni őt.
„Utazásunk során én voltam a hátizsák”, viccelődött Kevan. Együtt beutazták Angliát, Írországot és Franciaországot: felmásztak a hegyekbe, megcsodálták a tájakat, és persze sok fényképet is készítettek az Eiffel-torony előtt, ami egyébként hétköznapi lenne egy átlagos turista számára, de Kevannak nem. Időről időre önkéntesek, akik hallottak a történetről, csatlakoztak az utazókhoz, és segítettek Kevan körül.
Most Kevan és barátai Kínába terveznek menni, és már 20 ezer dollárt gyűjtöttek össze, valamint további 25 ezer dollárt, hogy a fogyatékkal élőknek adják a pénzt, hogy ezzel mindenki teljes értékű életet élhessen. Kevan mottója: „Ha valamit el akarsz érni, találj módot rá.”
A Kevan Chandler és barátai azt tervezi, hogy speciális hátizsákokat fognak gyártani sérült emberek számára.
