Egy édesanya kertelés nélkül, teljesen őszintén vallott arról, hogy valójában soha nem akart gyereket szülni, csak azért ment bele az egészbe, hogy a férje ne hagyja el. A legtöbb nő már a húszas évei elején tudja, hogy mikor szeretne megházasodni és gyermeket szülni.
Viszont van a női nemnek egy olyan csoportja, akik egyáltalán ne éreznek késztetést magukban, hogy anyává váljanak. Ezzel voltaképpen nincs semmi gond, hisz minden ember mást és mást akar az életében. Cikkünk főszereplője sem pont így képzelte el az életét, hogy éli, de elmondása szerint nem volt más megoldás.
„A szüleim fotóalbumjai tele voltak olyan fotókkal, amin babákkal játszom. Rendszeresen toltam őket babakocsiban, és még tiniként is hébe-hóba azokkal játszottam. Alig vártam, hogy anya legyek, de volt egy félresikerült házasságom, ami hat hónap után véget is ért. Még csak 24 voltam, de az első házasságom miatt katasztrófának könyveltem el az egészet.
Mire megismertem a jelenlegi férjemet Bent, a harmincas éveim végén jártam és elvesztettem mindenféle érdeklődést a gyerekvállalás és az anyaság iránt. Kimerített az a sok drámázás, amit korábban átéltem, nem láttam értelmét a szülővé válásnak. Ben viszont kétségbeesetten hajszolt, hogy vállaljunk babát. Mondtam neki, hogy nem vagyok túl lelkes, de ő ezt nem fogadta el. Ő olyan családból származik, ahol minden párnak legalább három gyereke van, szóval pontosan ezt várták el tőlem is. Bár túl öregnek vallottam magam még egy gyerekhez is.
Úgy tűnt Ben nem tudja elfogadni, hogy nem akarok gyereket. Többször noszogatott, hogy hagyjam abba a fogamzásgátló szedését, és próbálkozzunk. Mivel nem akartam őt elveszíteni, hiszen szerettem, ezért nagy nehezen de beadtam a derekam.
Most van egy kétéves kisfiúnk, akit nagyon szeretek, de úgy érzem bíznom kellett volna az ösztöneimben, melyek azt súgták nem jó ötlet a gyerekvállalás. Nem érzem, hogy jó anya vagyok, annak ellenére, hogy legjobb tudásom szerint próbálom nevelni.
Néha úgy érzem, hogy a minimumot teljesítem. Emlékszem, alig vártam, hogy visszamehessek dolgozni. Emiatt a kisfiam már egészen kicsi korától fogva bölcsibe járt. Vajon meg fogom bánni, ha idősebb lesz? Elismerem azért vállaltam be a gyereket, hogy Ben boldog legyen. A női megérzésem azt súgta, ha nem adom be a derekam, elhagy egy olyan nőért, aki hajlandó neki megadni a gyereket.”
Nektek van gyermeketek? Megbántátok, hogy világra hoztátok a kislányotokat/kisfiatokat?
