Van az úgy, hogy az ember társadalomban él és még nem menekült el a világ elől. Na ezek az emberek még találkoznak ilyen és hasonló szebbnél szebb embertársai által alkotott üzenetekkel akár a liftben, vagy lépcsőházban, akár az orvosi rendelőkben vagy épp bárhol jársz az utcán. Ha ilyen cetlikkel, üzenetekkel futsz össze, tudod, hogy egy olyan közösségben élsz, amelynek elfogadott tagja vagy. Itt merül fel a kérdés, hogy miért nem menekültünk még mindig el innen?
Horgászat mindenek felett!
Nem szép dolog bizony!
Imádnám ezt a könyvtárat.
Tehát akkor sose nyit már ki?
Ezt a sulit imádtam volna!
Csöpi bölcs!
Ejnye-bejnye!
Khm, szintén ejnye-bejnye.
Tuti a kutyát?
De mi lehet a macskával?
Egy igazi Picasso.
Rendelőben akasztanak is már? Jajj de jó.
Hmm, eddig nem is gondoltam rá!
Hozni lehet, vinni nem! Dá-dá!
Csúnya dolog, lebuktál!
Ez mindent elmond a társadalmunkról. De legalább valaki még próbálkozik a tisztelet megtanításával.
Azt hiszem itt egy nyelvtan tanár is lakik.
Akkor most hogy is van ez?
De tényleg!
Óvodás??? Hűha, nem biztos, hogy meg merném rendelni.
Legalább szépen fogalmazott.
Úgyse emlékszik rá…
Valami van a valamiben.
Itt is lakhatna egy nyelvtan tanár.
Ennyi, a legjobb beosztás.
Mert ez a FerikÉJÉ!
Hogy mi? Hogy hol?
Akkor nincs bélyeg? És pisztácia?
