A társadalom bizonyos követelményeket támaszt a párokkal szemben. Ha egy pár már jó ideje kapcsolatban van, akkor számíthatunk a szülők, rokonok kínos kérdéseire. Eljegyzés? Esküvő? Gyerek? Különösen a szülők szoktak már-már követelőzni a szerelmesektől. Ha a rokonok elvárásai összhangban vannak a pár terveivel, akkor semmi gond. De ha eltér…
Manapság a legtöbb szülő hajlandó vagy kénytelen beletörődni abba, hogy a gyerekek nem akarják „formalizálni” a kapcsolatot. De a kisunoka kérdése azonban már komoly konfliktusokhoz vezethet.
Nem minden szülő fogadja el a tényt, hogy a gyerekei nem akarnak gyereket. Ez gyakran megzavarja a fiatal párok idilli kapcsolatát.
Egy levél érkezett hozzánk, melyben egy kedves hölgy leírta, hogy miként élte meg a párkapcsolatuk és a családjuk azt, hogy nem szeretnének gyereket. Már 5 évvel az esküvőjük után jártak és az anyós folyamatosan azzal nyaggatta őket, hogy mikor lesz már kisunoka. Arra biztosan nem számított, ami ez után következett…
„A férjem és én nem akarunk gyereket. Az anyósom azonban nagyon családközpontú, a szó hagyományos értelmében. Amióta összeházasodtunk, azóta folyamatosan „nyomja a gombot”, hogy mikor lesz már pici. Már az eljegyzésünk után egy héttel is a családbővítési terveinkről kérdezett. A férjem ilyenkor mindig terelte a témát. Minden mondata a gyerekek témája körül forgott. Az esküvőnk után három évvel a férjem a fejéhez vágta, hogy „lehet, hogy egyáltalán nem lesz gyerekünk”. Erről az anyósom hallani sem akart. Rá egy évre a férjemnél vazektómiát végeztek én pedig elköttettem a petevezetékeim.”
Erről persze az anyós semmit sem tudott. Egy grillpartin a feleség felállt, hogy vegyen egy sört magának a hűtőből. Az anyós megszólta, hogy talán inkább vizet kéne innia, hisz sosem lehet tudni. Erre a lány a fejéhez vágta, hogy esélye sincs teherbe esni, amire az anyós azt mondta, hogy ez butaság és ideje lenne felnőtt ként viselkedni. Itt szakadt el a cérna…
„Az anyósom a fejemhez vágta, hogy ez nem egy igazi család, amig nincs gyerek. A férjemet elkapta az ideg és bevallotta, hogy mindketten sterilizáltuk magunkat.”
Hát ez olyan volt, mintha a harmadik világháború kezdődött volna. Az anyós sírt. A család többi tagja megpróbálta vigasztalni, de hiába. Ekkor indult csak az igazi támadás…
Az anyós elkezdett non-stop olyan posztokat rakni a Facebookra, mely szerint az anyaság a legcsodálatosabb dolog, ami egy nővel történik és persze hozzáírta megjegyzésbe, hogy „Úgy tűnik én nem voltam elég jó anya és ezért nem lehetek nagymama…”
„Próbáltunk rá ész érvekkel hatni. Megpróbáltuk elmagyarázni, hogy miért döntöttünk így, de őt nem érdekelte. A vége az volt, hogy benyögte telefonba, hogy fizessük vissza neki az összeget, amivel az esküvőnkbe beszállt. Ő állta a vacsorát, ami másfél millió forint volt.”
Kinek van igaza? Nehéz megmondani. Nyilván nem jó dolog erőltetni az ilyet fontos életviteli döntéseket. Ha valakik nem akarnak gyereket, azt el kell fogadni.
Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
