A legfontosabb kérdés: Kit lehet beperelni, ha komplikációk lépnek fel az oltás miatt?

“Tudomásul veszem, hogy az oltás nem kötelező, ezért a kockázatot vállalom. Tudomásul veszem, hogy új típusú a fertőzés, és az oltással kapcsolatosan eddig kevés a tapasztalat, ezért oltóorvosom felé minden esetleges későbbi kártérítési igényemről lemondok” – ez áll abban a bizonyos hozzájárulási nyilatkozatban, amit az oltás során alá kell írni.

Ebben az esetben viszont jogosan merül fel minden emberben a kérdés, hogy akkor mégis ki a felelős azért, ha valami történik a beoltott személlyel?! A válasz sajnos sokkal bonyolultabb, mint azt bárki is gondolná. A civil embereknek voltaképpen fogalmuk sincs arról, hogy milyen szerződést kötött egymással a vakcinát gyártó cég, az unió illetve az állam. Ennek tükrében pedig azt sem lehet tudni, hogy a komplikációk felmerülése esetében ki a felelős.

A világon használt vakcinák közül csak az AstraZeneca szerződése publikus és ez is csak amiatt, mert az Európai Unió így próbált nyomást gyakorolni a vállalatra. A mi esetünkben csak a keleti vakcinák szerződései nyilvánosak, mivel azt maga Gulyás Gergely osztotta meg Facebookon. De a többi gyártó szerződéséről semmit sem lehet tudni.

Az Egyesül Királysággal illetve az Egyesült Államokkal már más a helyzet. Az ottani vakcinagyártókkal sokkal hosszabb ideig a megállapodás, mivel nem tudtak megegyezni kié is legyen a felelősség. Az unió mindenképpen a gyártóra szerette volna hárítani a felelősséget, míg a gyártó pont, az unióra.

Az AstraZeneca ügyvezető csapatának tagja, Ruud Dobber a következőképp nyilatkozott:

“Ez egy olyan különleges szituáció. Mi gyártóként nem vállalhatjuk a kockázatot akkor ha az oltás négy év múlva mellékhatásokat produkál”

Az Európai Bizottság azt szerette volna, ha a szerződésbe bele van foglalva, hogy a gyártó anyagi felelősséget vállal abban az esetben, ha bármiféle komplikáció történik a beoltott emberekkel. Ezt abból kifolyólag tették, nehogy őket pereljék be, ha valaki megbetegszik a vakcináktól.

Később a fent említett két állam végül mégis magára vállalta a felelősséget, ezzel pedig elsőként jutottak hozzá a vakcinákhoz, megelőzve az EU-t.

Kende Tamás az ELTE Nemzetközi jogi tanszékének docense szerint az Uniónak nem sikerült elérnie a célját az AstraZenecával. Mint kiderült három kikötés szerepel a szerződésben, ami a mellékhatásokat érinti

1, Az államok teljes körben kezelik ezeket az igényeket.

2, Ha bárki mégis be tudná perelni a gyártót, azaz eljutna az AstraZenecához a kártérítési igényével, akkor az államok helytállnak az AstraZeneca helyett is.

3, És az államok maguk sem érvényesíthetnek semmilyen kártérítési igényt a gyártóval szemben.

Igen, jól gondolod, ebből arra lehet következtetni, hogy a vakcinagyártó nem vállalja a felelősséget. Viszont a szerződésben az is szerepel, hogy a gyártó beperelhető abban az esetben, ha a profit érdekében szándékosan és súlyosan gondtalanul jártak el. Ha viszont megfelelően teljesítettek minden feltétel, de mégsem sikerült minden úgy ahogy kellett volna, akkor nem lehet felelősségre vonni őket.

Az Egyesült Királyágban egészen addig tart a gyártó mentessége a felelősség alól, míg ki nem derül, hogy a vakcina hibás vagy nem biztonságos. Peter Todd brit ügyvéd elmondása alapján elég nehéz érvényesíteni az igazat, mivel mindenki tudja, hogy ezek a koronavírus vakcinák még nagyon gyerekcipőben járnak, hiszen csak nemrég fejlesztették ki őket. Amennyiben valaki mégis olyan “mázlista” lenne, hogy megnyeri a pert, mivel súlyos fogyatékossága alakult ki a vakcinától, annak az állam kb. 50 millió forintnak megfelelő fontot fizet.

A keleti vakcinákkal azonban már más a helyzet. A szerződés szerint bármi történik az emberekkel a vakcina beadása után a felelősség teljes mértékben a magyar államot terheli. Ebbe szó szerint minden IS beletartozik. Ha bármiféle vita keletkezik, akkor az orosz jog lép életbe, illetve azt az Orosz Kereskedelmi és Iparkamara Választottbírósága előtt kell elsimítani.

A kínai vakcina szerződésében viszont nem esett szó a felelősségvállalásról, vagy a kártérítésről. Asbóth Márton, Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza elmondása szerint sokkal könnyebb lenne a helyzet akkor, ha minden ember maga vásárolná meg a vakcinát, mivel ebben az esetbe a gyártó viselné a felelősséget. A peres ügyek is sokkal simábban zajlanának. De jelen esetben a vásárló nem a magyar nép, hanem a magyar állam.

Az is könnyítene a helyzeten, ha Magyarország kötelezővé tenni az oltást, mivel akkor szintén az állam viselné a felelősséget. A magyar jogszabály kimondja, hogy minden kötelező védőoltás esetén az államnak kötelező kártérítési kötelezettsége van, ha komplikációk lépnek fel a páciens önhibáján kívül. Ha valaki mégis perre viszi az ügyet nagyon nehéz dolga lesz, mivel be kell bizonyítania, hogy az oltás után fellépő problémát ténylegesen a védőoltás okozta.

„Az egészségkárosodást vagy a halált nemcsak az oltóanyag, hanem a beadás körülményei is okozhatják, például egy rosszul felszívott oltóanyag, nem megfelelő tű, helytelenül beadott oltás, nem kellően steril környezet stb. Vagyis egy ilyen kártérítési perben nemcsak azt kell bizonyítani, hogy a halál az oltás egyenes következménye, hanem azt is, hogy az kifejezetten az oltóanyagra vezethető vissza, nem az oltással kapcsolatos egyéb körülményekre. Ez biztosan nem lenne egyszerű feladat, a perben ezeket az állításokat szakértőknek kellene igazolniuk, ami miatt a per nagyon költséges is lenne” – nyilatkozta a TASZ jogásza.

Akkor terheli a beoltott személyt a felelősség, ha a vakcina gyártó feltünteti, hogy az vérrögképződést okozhat. Ez nemcsak a vakcina esetében van így, hanem egy olyan teljesen átlagos gyógyszer esetében is, mint egy fájdalomcsillapító.

A történelem során több olyan eset is előfordult, mikor a gyógyszergyárókat beperelték, és pont ezért hozták létre az úgynevezett oltáskártalanítási programot. A 70-80-as években szamárköhögés ellen kaptak a gyerekek védőoltást, ám többeknél is agykárosodás lépett fel és a szülők pereltek. Néhányuknak sikerrel zárult a tárgyalása.
Az Egyesült Államokban létrehozták az úgynevezett “Országos Oltáskárosítási Kompenzációs Programot”, melynek keretein belül 75 centet adtak annak, aki megkapta a vakcinát, ám a beoltottnak ezután tilos volt beperelni a gyártót, ha bármiféle komplikáció üti fel a fejét.

Azonban ezt a fajta programot a koronavírus vakcinákra már nem lehetett kiterjeszteni, az Ellenintézkedések Sérülések Kompenzációs Programját igen, amit a PREP alapján hoztak létre. Ezt 2020 februárjában hozták létre, mikor még Trump volt hatalmon. A törvény szerint a vakcinagyártók és forgalmazók 4 év jogi védelmet kapnak, de csak addig, míg ki nem derül, hogy szándékos kötelességszegés történt.

A koronavírus elleni oltóanyagokkal beoltottak ugyan fordulhatnak a programhoz (CICP) kártérítésért, de nagy valószínűséggel nem nyerhetnek, mert eddig 551 keresetből csak 39-et fogadtak el, s abból is 29 kapott kártérítést, mely 1,7 milliárd forint körül volt. Ez azért van, mert a PREP-törvény iszonyú szigorú, a felperesnek kell bizonyítania azt, hogy a gyártó kötelezettségszegése szándékosan történt.

Mivel kártérítési törvények nem minden országban vannak jelen ezért létrehozták az úgynevezett oltássérülés-kompenzációs alapot, amit olyan országok számára hoztak létre, akik alacsony vagy közepes jövedelemmel rendelkeznek. Az alap 2022 közepéig súlyosan nemkívánatos események esetén átalányösszegű kifizetést fog biztosítani. Ezt a minden oltóanyag-adag utáni 10 centes illetékéből finanszírozzák.