A 4 éves kisgyerek halála előtt tintázta össze a szőnyeget – Anyja 14 évvel később jött rá egy fontos dologra

Egy szerettünk elvesztése olykor felfoghatatlan és vigasztalhatatlan fájdalmat generál a lelkünkbe, amit csak idővel kezd el csillapodni. Keressük a válaszokat a miértekre, de sajnos nincs aki megválaszolhatná őket. Még nagyobb fájdalom, mikor egy szülőnek kell eltemetni gyermekét, nem beszélve arról, mennyire tudják hibáztatni magukat a történtek miatt.

Heather Duckworth pont egy ilyen tragédiát élt át. Azóta mindent megtesz, hogy megismerjék történetét és reméli, hogy meg tud értetni pár dolgot néhány szülővel. Heather pár évvel ezelőtt elveszítette kisfiát és azért szólalt fel, hogy az emberek értékeljék a szeretteikkel töltött pillanatokat.

Egyik este Heather kislánya véletlenül gyümölcslevet borított a szőnyegre. A gyermek mindent megtett, hogy eltávolítsa a foltot, de sajnos nem sikerült neki. Odahívta az anyukáját, hogy segítsen neki, s mikor letérdelt patakokban hullottak a könnyei. Heather nem a folt, hanem egy 14 évvel korábbi emlék miatt kezdett sírni.

Heather elakart menni fürdeni, ám előtte megpróbálta elaltatni rendkívül aktív fiait. Élete nem volt könnyű főleg ennyi gyerekkel. A házuk is úgy nézett ki, mintha tornádó söpört volna át rajta. Az anya megpróbálta irányítása alá vonni a gyerekeket, de mind hiába. Az egyik bekapcsolta a zenét, a másik ritmusra táncolt. Mindegyikük nevetett örömében. Akkor még nem sejtették, hogy ez lesz az utolsó közös estéjük.

Heather leült és megvárta míg fiai kitombolják magukat és kimerülnek. Hirtelen egy nagy kék foltot vett észre a szőnyegen. A vérnyomása eszméletlen módon ment felfelé, majd még dühösebb lett, mikor látta, hogy a tollból származó tinta egészen a másik szobáig vezet.

Megtalálta a rongálásért felelős fiát, Jacobot, akinek kezében még mindig ott éktelenkedett a toll. A nagy firkálásban ő maga is piszkos lett, amitől csak még idegesebb lett az édesanya.

“Nagyon ideges voltam. Megfogtam Jacobot és bevittem a fürdőszobába, hogy megmosdassam. A férjem ekkor megpróbálta eltüntetni a foltot a szőnyegből. Olyan mérges, fáradt és ideges voltam, hogy már sírtam. Nem is kifejezetten a kék színű fiamra voltam mérges, hanem magamra. Dühös voltam, hogy olyan helyen hagytam a tollat, ahol bármelyik gyerek elérheti. Egy óra alatt sikerült levakarni róla a tinta foltokat és a szőnyegben is csak egy kis folt maradt. Pár napra rá hívtunk egy takarítócéget, hogy szedjék ki a maradék foltot a szőnyegből, de nekik sem sikerült.”

Akárhányszor ránézett Heather a foltra ideges lett.

“Mindig figyeltem, hogy az ilyen dolgokat elpakoljam a srácok elől, de ezúttal hibáztam.”

Két hónappal az eset után az orvosok rákot diagnosztizáltak Jacobnál és két év küzdelem után végleg lehunyta szemeit. Az ominózus kék folt, még mindig látható volt a szőnyegen és akárhányszor ránézett mindig eszébe jutott, hogy voltaképpen egy kis semmiség miatt szidta meg a fiát.

Heather szeretné, ha minden kismama tisztában lenne azzal, hogy a gyerekek mindig rendetlenséget fognak csinálni és nevelésük bizonyos fokig frusztráló lesz. Ahogy egyre idősebbek lesznek úgy jelennek meg az újabb és újabb problémák, kihívások, de mindegyik valójában kis semmiség.

A “kék folt” most emlékezteti Heather-t arra, hogy a kicsikkel való élet tele van rendetlenséggel és káosszal, ám 100%-ig megéri minden egyes közös pillanat. Ma már úgy gondolja, hogy nem szabad bolhából elefántot csinálni, mert sosem lehet tudni, melyik pillanat lesz az utolsó.

Heather elismerte, hogy milliónyi foltot bevállalna, ha ezzel lehetősége lenne újra magához szorítani kisfiát. Ma már teljesen más hozzáállással takarít gyerekei után. Szomorú, hogy csak a nehéz tapasztalatok emlékeztetnek bennünket arra, hogy értékelni kell minden egyes pillanatot.