9 dolog, amit a szüleink igen, de mi nem alkalmazunk a gyereknevelés terén

419

A szülők és a nagyszülők egy egészen más világban nőttek fel, más szokásokkal, hagyományokkal, módszerekkel stb. Annak idején az emberek nem igazán gondolkodtak el a gyermekpszichológián, mert nem az volt a fontos. Mára viszont nagyot fordult a világ és rengetegen odafigyelnek arra, hogy bizonyos mondatokat, tevékenységeket, ne mondjanak, tegyenek a gyerekük előtt, mert azzal csak problémák hada fog jelentkezni. A mostani szülőknek például sokkal fontosabb, hogy gyermekei mentálisan egészségesek legyenek, hiszen ezáltal sokkal kiegyensúlyozottabb felnőttekké válnak. A mostani posztunkban 9 olyan dolgot hoztunk el, amit a szülők és a nagyszülők alkalmaztak a gyereknevelés során, de mi nem.

1, Kiságyban altatás

Régen a gyerekek a saját kiságyaikban aludtak. Csak az utóbbi időben terjedt el a szülők körében, hogy kisbabájukat a saját ágyukban altassák el. A modern gyermekgyógyászok és pszichológusok is azt vallják, hogy a szülők igenis eldönthetik, hol és hogyan akarják gyermekeiket altatni. Nincs kőbe vésve, hogy csak a kiságyban, csak a szülők között, vagy babaöbölben lehet a gyermeket altatni. Az viszont tény, hogy mindennek van előnye és hátránya. Egyrészt a gyermek nyugodtabban alszik a szülei közelében másrészt viszont a sok forgolódás, nyüzsgés miatt gyakrabban fel is ébred, mintha saját kiságyában egyedül aludna. Arról nem beszélve, hogy a szülőknek is sokkal kényelmesebb úgy aludni, hogy nincs köztük a gyermek.

2, Etetés

20-30 évvel ezelőtt az édesanyák óránként adtak enni gyermekeiknek, mert azt hitték a szigorú ütemterv a kulcsa annak, hogy a gyermek és a szülő élete megfelelően működjön. Viszont az újszülöttek csak akkor esznek, ha ténylegesen éhesek és ezt sírással jelzik is. Ezt nem lehet pontosan behatárolni, mert minden kisgyermek más, illetve a rutinjuk is különbözik, így nem lehet csupán egyetlen sémát ráhúzni minden gyerekre. A gyermekorvosok és védőnők is azt javasolják az édesanyáknak, hogy ne erőltessék gyermekeikbe az ételt, mert ő úgy is fog jelezni, ha szüksége van rá.

3, “Akkor nem szeretlek”

Sok szülő saját igénye szerint neveli gyermekét. Törekednek arra, hogy a kicsik mindig érezzék a feltétel nélküli szeretetüket. Viszont olykor olyan mondattal próbálják rávenni őket bizonyos tevékenységek elvégzésére, mint a “Ha nem teszed meg, akkor nem szeretlek.” Ez a módszer az idősebb generációnál gyakori. Szakemberek viszont arra hívják fel a sülők figyelmét, hogy a szeretet megvonásával való zsarolás egyáltalán nem ártalmatlan és veszélytelen, mint ahogy sokan gondolják. Persze a felnőttek mindig tudják, hogy feltétel nélkül fogják szeretni csemetéjüket bármit is tegyen, de ez a kicsikről már nem mondható el.

Ez a mondat számukra olyan, mintha szíven szúrták volna őket, mivel teljes mértékben a szüleiktől függnek. Ha azzal fenyegetik meg őket, hogy nem fogják többé szeretni, akkor kétségeik támadnak a szüleik valódi érzéséit illetően. Ez sok problémát idéz elő mindkét fél számára is.

4, “Jöjjön a saját lábán”

“Ne szoktasd hozzá ahhoz, hogy állandóan a kezedben tartod. Jöjjön a saját lábán” – Ez az a mondat, ami a legtöbbször elhagyja a nagyszülők száját, mikor a gyermeked már annyi idős, hogy képes a saját lábán sétálni. Egy gyermek számára a kézben tartás nem pont a lustaságról szól, hanem arról, hogy ezáltal érzi édesanyja biztonságát és szeretetét. A gyermek képes egyébként eldönteni, hogy mikor van itt az ideje annak, hogy saját lábán sétáljon. Ebből kifolyólag nem kell a nagyszülőkre hallgatni, mert minden gyerek más.

5, Hibából való tanulás

“Tanulj a hibáidból!” – Emelje a kezét az, aki ezt a mondatot megszámlálhatatlan alkalommal hallotta gyerekkorában. Nos, a gyerekek sokszor esnek ugyanabba a hibába, ám ezt nem örömükben teszik. Szakemberek szerint az agykéreg csak 7-8 éves kortól kezd el rendesen fejlődni. Ekkor a gyermek még nem képes ok-okozati kapcsolatot létrehozni bizonyos tevékenységekkel kapcsolatban. A következmények felfogása és megértése csak 9-10 éves kor körül következik be.

6, “Hányszor kell elmondanom?”

A szülők rendszeresen dühbe gurulnak, mikor a gyerekeiknek 620 ezerszer kell elmondani valamit. Gondolunk itt például a játékok elpakolásra, koszos edény mosogatóba tételére, asztalhoz üléshez vacsoraidőben és így tovább. Ez nem azért van, mert a gyerek nem akarja meghallani, amit a szülei mondanak neki, hanem azért, mert teljesen át van szellemülve.

Kiderült, hogy az 5-6 év alatti gyermekek nem tudnak egyszerre két dologra figyelni. Szóval ha a szülő látja, hogy a gyereke pl. autózik, akkor biztosra veheti, hogy nem fogja meghallani mikor azt mondja, “gyere vacsorázni”. Ez azért van, mert teljesen beszippantotta a játék és az autó világa. Ahhoz, hogy figyeljen a szülőnek oda kell mennie hozzá, majd finoman megsimogatni a fejét, vállát, hátát, hogy tekintetét felemelje. Amint a szemei szülei szemével találkozik lehet mondani neki, hogy mit várnak el tőle.

7, “Addig nem állsz fel az asztaltól, míg meg nem eszed…”

Minden ember legalább egyszer hallotta gyerekkorában ezt a mondatot. Ezzel csak az a baj, hogy óriási nyomást tesz a szülő ezáltal a gyerekére. Egy spanyol származású gyermekgyógyász, Carlos Gonzalez egyik könyvében leírta, hogy a gyerekek szervezete tökéletesen tudj, mennyi ételre van szüksége. Ezen kívül a gyerekek és a felnőttek eltérő mennyiségű ételt esznek, ezért nem lehet elvárni a kicsiktől, hogy annyit egyenek, amennyit egy felnőtt. A legjobb, ah a szülő nem erőlteti bele a gyerekbe az ételt, ha nem akarja.

8, “Ne sírj egy ostobaság miatt!”

A nagyszülők java része nem igazán tudja már elviselni, mikor unokáik sírnak, ezért olyan mondattal próbálják elcsitítani őket, mint “Nézd milyen szép madár repül ott” vagy “Ne sírj ostobaságok miatt”. Ezzel megpróbálják elvonni a figyelmüket a problémáról viszont szakemberek szerint ez nem jó ötlet. Sokkal jobb, ha a felnőttek segítenek a gyerekeknek megbirkózni a problémáikkal, ahelyett, hogy elnyomják az érzéseiket. Ez segít, hogy a kicsik megértsék a nehézségeket és meg is birkózzanak vele.

9, “Ha nem tanulsz jól nem lesz belőled senki”

Ez is egy olyan mondat, ami legtöbb szülő száját legalább egyszer elhagyta. A felnőttek félelmet próbálnak generálni a gyerekeikben, hogy ezzel ösztönözzék őket a tanulásra. Ez viszont nem jó ötlet, mert a gyerekek nem merik majd elmondani a szüleiknek ha rossz jegyet kapnak, így önbizalmuk és teljesítőképességük is romlani kezd. Pszichológusok szerint a szülőknek nem így kellene ösztönözniük a gyermeküket arra, hogy tanuljanak. Elmondásuk szerint sokkal többet érnek el az olyan mondatokkal, mint “Nem baj, legközelebb jobban sikerül”. Egyébként nem minden gyerek tanul ugyanolyan ütemben, ahogy nem mindenki teljesít ugyanúgy egy tantárgyból. Egyeseknek a matek, míg másoknak a magyar megy jobban, de ez nem jelenti azt, hogy a másik tárgyból buták lennének.