A gyerekkor minden idők legmeghatározóbb korszaka, amire majdnem mindenki emlékszik. Régen a gyerekek nem okostelefonokat nyomkodtak és számítógép előtt ültek otthon a négy fal között, hanem elmentek a kis barátaikkal, osztálytársaikkal játszani a közeli játszóterekre. Mindenki tudta, hogyha kigyulladnak az éjszakai lámpák az utcákon, akkor sietni kell haza, mert leszidás lesz a vége. Nem feleseltek a szülőkkel, idős emberekkel és a nagyobb gyerekekkel sem. Számtalan játékot ki tudtak találni, a bújócskától kezdve a fogócskáig, az ugróiskoláig… stb. A kuporgatott kis pénzüket zacskó szotyolára költötték el, hogy a „törzshelyen” tudjanak szotyizni és beszélgetni. Onnan tudod, hogy te is jó generáció vagy és jó korszakba születtél, ha emlékszel ezekre a dolgokra, és csináltad is ezeket a dolgokat.
Megnézted a Jóbarátok című sorozatot (többször is).
Legalább egyszer festettél magadnak szépségpöttyöt a szád fölé, mint, amilyen Cindy Crawford arcán volt.
Hordtál ilyen nyakpántot, mielőtt gáznak titulálták.
Tökéletesen tisztában vagy vele, hogy ezt a terméket mire kellett használni.
Nem egyszer ültél le, hogy megnézd ezt a filmet.
Több száz hajgumi és hullámcsat tűnt el nyomtalanul a házatokban.
Valószínűleg azokat a hajgumikat pontosan ott találod, ahova ezek a pattogó gumilabdák gurultak.
Többször próbáltál ki felragaszthatós műkörmöt, de hamar rájöttél, hogy nagyon nem passzolnak hozzád.
Ez volt a legeslegjobb lassú szám, amit azóta sem űberelt semmi.
Régi lapos rágógumi volt gyerekkorunk legnagyobb slágere.
Az örökös torpedóharcok voltak a legizgalmasabbak, amit a testvérünkkel játszottunk.
Ezekre a kis fejekre olyan arcot rajzolhattunk, amilyet csak akartunk, hogy a szüleink fejlesszék a finom motorikus képességeinket.
Hajcsavarókkal a hajadban mentél aludni, hogy másnapra gyönyörű, göndör hajad legyen.
A pokémonos tazokból sosem lehetett elég, ezért minden alkalommal kértél egy chipset.
A mesefigurákkal ellátott élelmiszerek sokkal finomabbak voltak.
A padláson kutakodva, mindig találtál valamilyen csecsebecsét.
Amikor több időbe telt betárcsázni egy számot, mint maga a telefonálás.
A kék színű Pepsi nagyon hódított gyerekkorunkban.
Addig nem mehettünk haza, míg meg nem nyerte valaki az ugróiskolát.
Ilyen virágokat szedtünk, hogy elfújjuk őket a szélben.
Amikor végre megkaptad életed első telefonját, és megláttad, hogy valaki üzent neked.
Tuti biztos, hogy legalább egyszer az életben volt ilyen zoknitok.
