Az emberi kapcsolatokat nehéz megérteni. Sok tudós és pszichológus is vizsgálja ezeket, de rengeteg falba ütköznek. A leginkább bonyolultnak a szerelmi kapcsolatok minősülnek. Nehéz megtalálni a kérdésre a választ, hogy mi alapján választunk pár, így sokszor ezek a tanulmányok hatalmas kérdőjellel a végén zárulnak.
A hatalmas,mindent elsöprő szerelem igenis létezik. Vannak olyan szerencsés emberek, akiknek megadatott az,hogy ez egy életen át kitartson. És sajnos vannak olyanok is, akiknek ez csak 2 éven át adatik meg, mert szakítás lesz a vége. Ilyenkor az ember fél szemmel figyeli az exet, van aki reménykedik benne, hogy újra össze is jönnek.
Alapvetően három típusú ember létezik, aki:
- kategorikusan elutasítja az újrakezdést
- aki bízik abban, hogy újra összejönnek
- és aki számtalanszor ugyanabba a hibába esve, felmelegíti a kapcsolatot.
A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, ha hagyjuk elengedni a kapcsolatot. Akiben egyszer megingott a hitünk és bizalmunk, azzal már ugyanazt átélni, mint egy új,ismeretlen kapcsolattal, nem lehet. De sajnos ez nem ilyen egyszerű!
Az ismeretlen magában hordozza, hogy nem ismerjük a másik felet, egy későbbi csalódást, de azt is, hogy sokkal jobb is lehet, mint az előző. Viszont, egy felmelegített kapcsolatnál pedig valamennyire előny, hogy ismerjük a másikat a hibáival együtt, ezáltal kényelmes is lehet inkább visszatáncolni.
Ha valaki megcsalt, hazudott, agresszív volt, az nem fog megváltozni a nagy ígérgetések ellenére sem. Lehet,hogy egy hónapig működni fog, de nem sokáig tudja az ember meghazudtolni önmagát.
Természetesen vannak kivételek, ahol mind a két fél számításba vette hibáit, és mindketten változtatni akarnak. Ilyenkor – nagy erőfeszítések árán ugyan-, de működhet. Viszont ne felejtsük el, felmelegítve csak a káposzta jó!
