Néhány nappal az esküvőjük után vágta felesége képébe – “Láttad már magad a tükörben?”

Nem mindenki van tisztában azzal, hogy az elhízás nem választás vagy döntés kérdése, hanem a stresszes helyzetek enyhítésének egy módja. Nagyon sok ember számára az étel illetve az evés egyfajta menekülés a problémák, illetve a mindennapi élet történései elől. A túlsúllyal, felesleges kilókkal rendelkező emberek abban a hitben vannak, hogy így nem sérülhetnek meg. De ez nem igaz. A média úgy állítja be az elhízott embereket, mint lusta, változtatni nem akaró személyeket, akiknek mindegy, hogy hogyan néznek ki. Ezzel szemben ezeknek az embereknek sokkal több segítségre, szeretetre és támogatásra van szüksége.

Natalia már az általános iskolában megtapasztalta milyen az, mikor súlya miatt társai állandóan csúfolják. Húsgombócnak hívták őt, és rendszeresen kegyetlenkedtek vele. Natalia megpróbálta tréfásan kezelni a helyzetet, mintha semmi sem történt volna. Valószínű ez a hozzáállás segítette őt előre, mivel egyre több barátja lett és elkezdték tisztelni.

Ennek ellenére párszor megpróbált lefogyni, de semmilyen diéta nem segített rajta, ahogy a torna és az úszás sem. Ekkor döntötte el, hogy el kell fogadnia önmagát úgy ahogy van és nem kell megfelelnie semmilyen sztereotípiának. Hitt abban, hogy egy nap találkozik egy férfival, aki megbecsüli és szereti őt mindegy, hogy néz ki.

“Nem zavartak a felesleges kilók, bár tény voltak nehezebb napok. Az egyetemen megismerkedtem Piotrral, aki teljesen elvarázsolt és levett a lábamról. Intelligens volt, gyors észjárású és jóképű. Azonnal felkeltette a figyelmem. A legnagyobb meglepetés az volt számomra, mikor ez a tökéletes férfi odajött hozzám és elhívott moziba. Először azt hittem, hogy nem gondolja komolyan, de ahogy teltek a hónapok rájöttem mégis érdeklem. Másfél évvel később megkérte a kezem és szó szerint álomesküvőt szervezett. Mintha kitalálta volna a gondolataimat.

Az esküvőnket nyáron tartottuk meg. Nagyon sok vendég érkezett. Én egy három XL-es ruhában álltam oltár elé. Piotr azt mondta nagyon szép vagyok és mindig ilyen nőről álmodott. Kár, hogy akkor még nem tudtam, hogy minden amit mond csak játék. Néhány nappal az esküvőnk után megváltozott. Mintha 180 fokos fordulatot vett volna.

Mivel nem volt sok pénzünk így a lengyel tengerpartra mentünk nászútra. Mielőtt elindultunk volna beugrottunk a boltba néhány apróságot beszerezni. Gondolok itt az alapvető kiegészítőkre, fürdőruhára stb. Arra gondoltam, hogy mivel Piotr elvett feleségül, úgy gondolja, hogy én vagyok a legjobb számára és úgy szeret ahogy vagyok. Sajnos nem így volt…

Felpróbáltam egy kétrészes bikinit, mivel arra az időre nagyon meleget mondtak és nem akartam egy egyberészes fürdőruhában napozni. Miután felvettem a fürdőruhát és elhúztam a függönyt, ránéztem és megkérdeztem: “Na, hogy nézek ki?” Erre az a válasz érkezett: “Asszony bújj el, ne ijesztgesd itt az embereket.” Nevetéssel reagáltam a válaszára, mivel korábban soha nem mondott ilyeneket. Ennek ellenére néhány nap múlva még mindig ott motoszkált a fejemben amit mondott. Pár napig úgy tűnt, mintha minden rendben lenne, de folyamatosan csak azok a szavak kavarogtak a fejemben.

Kołobrzeg egy nagyon szép szállodájában szálltunk meg, ahol minden rendelkezésünkre állt. Uszoda, szauna, all inclusive ellátás, kerékpárkölcsönzés és még sorolhatnám. A legelső vacsora során egy kedves pincérnő jött oda hozzánk, hogy megkérdezze melyik ebédmenüből szeretnénk másnap enni. Nem tudtam dönteni.

Láttam, hogy Piotr türelmetlen és kikapta a kezemből az étlapot, majd a pincérnőhöz fordult. “Tudod milyen a kövérek étvágya, inkább két ételt esznek ahelyett, hogy egyet választanának. Bár látom, nálad nem ez a helyzet, mert a formáiddal minden rendben.” Ledöbbentem. Hogy tehette? Végül is nászútunk volt és állítólag én voltam álmai nője.

Képtelen voltam tovább ott ülni. Megfogtam a kulcsot és felmentem a szobába. Sírni kezdtem és vártam, hogy Piotr feljöjjön megbeszélni a dolgot. Eltelt egy, két, három óra és még mindig nem jött fel. Azt gondoltam történt vele valami, ezért elkezdtem magamat hibáztatni, majd elindultam a keresésére. Ahogy haladtam lefelé a lépcsőn, hallottam a szálloda kávézójából a nevetését.

Amikor beléptem megláttam őt, és azt a pincérnőt, aki korábban fel akarta venni a rendelést. Boroztak és a kezét fogta. Mérgesen odamentem hozzájuk, megfogtam a karját, és megkérdeztem, hogy mégis mit művel. Arrogáns pillantást vetett rám, és azt mondta: “A nászéjszakám töltöm. Végül is nyaralok és szórakozásra van szükségem egy gyönyörűnő társaságában. Ugye nem gondoltad, hogy veled fogom tölteni? Láttad már magad a tükörben?

Ezt túlzásnak éreztem, ám miközben pakoltam a holmim megkérdeztem, hogy mégis miről van szó. Egy szót sem szólt, csak egy gúnyos mosolyt vetett oda. Hazamentem, összepakoltam a dolgaimat és visszaköltöztem a szüleimhez. Két év telt el az eset óta, de még minidig olyan, mintha tegnap történt volna. Ezután megint megpróbáltam lefogyni, hogy különlegesnek érezzem magam, de úgy döntöttem, hogy senki sem ér ennyit. Még mindig hiszem, hogy egy nap valaki úgy szeret meg, ahogy vagyok és értékelni fogja minden belső és külső tulajdonságom.”

(A képek csak illusztrációk!)