Június 27-én a „Rodzić po Ludzku” Alapítvány egy konferencia alkalmával bemutatta a szülészeti osztályok felügyeletéről szóló jelentését, ami a „Perinatális ellátás Lengyelországban női tapasztalatok alapján” témáról szólt. Sajnos ez nem túl boldog téma, hiszen sok helyzet elég válságos és drámai volt. Ez a jelentés leírja az igazságot, amiben olvasható az is, hogyan néz ki itt egy szülés, ami sok fiatal anya számára olyan emlék, amit gyorsan el akarnak felejteni.
Hogyan emlékeznek az anyák a szülésre?
Az Alapítvány sikeresen összeszedett 10 000 nőt, akik 2017 és 2018 között szültek. Sok hölgy hangsúlyozta, hogy nagyon sok negatív dolgot észlelt az egészségügyi dolgozók irányából – mesélte egy nő. Nehéz megmondani mi változott az egészségügyben, ahhoz, hogy megtudjuk az összes nőt meg kellene kérdezni Lengyelországban, akik gyermeket szültek.
„Az ápolók nagyon udvariatlanok, gyakran szörnyen viselkedtek, és sokan először szültek … és senki nem tudta, mire számíthat” – mondta egy másik nő.
A jelentésből egyértelműen kiderül, hogy a nők csalódottak voltak amiatt, ahogyan kezelték őket a sürgősségi osztályon. A perinatális gondozási normák nem várt módon zajlottak, és az alapítvány közelebbről akarja megvizsgálni a problémát.
Az egyik olvasó névtelenül írt üzenetet nekünk a cikk után. A névtelenség fennmaradása érdekében nevezzük őt Magdának.
Szülés számomra olyan volt, amire nem akarok emlékezni, még akkor sem, ha szeretett lányom akkor jött a világra. Ami három évvel ezelőtt történt velem, pontosan olyan volt, mintha a 15. században éltem volna.
Először olyan nővérekkel találkoztam, akik egyszerűen udvariatlanok voltak. Az egyik azt mondta, hogy az apának egy ilyen fontos pillanatban velem kellene lennie. Fiatal voltam, és nem tudtam mire vélni ezt a hangnemet. Egyszerűen azt válaszoltam, mert a barátom dolgozik, de amúgy meg nincs miért felelősségre vonniuk engem. Majd úgy beszéltek és bántak velem, mint a legutolsó utáni emberrel, nekem itt betelt a pohár és panaszt tettem, de kételkedtem, hogy bármit is elérek vele, valószínűleg a szemetesbe fog landolni a levelem. – gondoltam. Sajnos, a szülés, nagyban különbözik attól, amit a filmekben látunk.
Az Alapítvány rámutat arra, hogy a terhes nők több mint 54% -a észlelte a szállítás során, hogy a szállításhoz kapcsolódó eljárások nem fejeződtek be. Ezek közül a nők gyakran említik:
Orvostan hallgatók voltak jelen vizsgálat során, a szülő nő hozzájárulása nélkül.
– az ápolók nem törődtek az adatvédelmi és a nyugalom iránti elvekkel.
– az ápolók nem válaszoltak a feltett kérdésekre, ha pedig válaszoltak is, értelmezhetetlen nyelven tették.
– fizetni kellett az ápolóknak azért, hogy foglalkozzanak egy vajúdó asszonnyal.
De a legrosszabb az, hogy sok nő nem jelzi ezeket a dolgokat sehol, mert félnek attól, hogy hogyan fognak reagálni mások.
Az ilyen helyzeteket nem szabad magunkban tartani, de gyakran fordulnak elő ilyen esetek.
Sajnos még mindig meg vagyunk arról győződve, hogy az ápolók/nők és az orvosok fontosak egy szülés lebonyolításánál, de nem kell elviselnünk a tiszteletlenséget és néha az agressziót. Ilyet senkivel sem szabad tenni. Nem lehet úgy viselkedni sem beszélni egy pácienssel a zárt ajtók mögött ahogy csak kedvük tartja.
