Kinevették az edzőteremben. Mára 68 éves és fittebb, mint egy tinédzser.

68 éves és fitt, mint egy tinédzser. Vannak, akik képesek arra, hogy bebizonyítsák, bizony a kor tényleg csak egy szám. Soha nem késő az életünkön változtatni. Óriási fizikai átváltozáson ment keresztül, ugyanakkor a gondolkodásmódja is megváltozott. A korára már csak a tükörképe emlékeztetni. Egyetlen vágya van, hogy fiatal lehessen..

A nyugdíjazás azt jelenti, hogy otthon ülünk a karosszékben, kötünk, nézzük a Szulejmánt, betegségekről beszélgetünk és képesek vagyunk a háziorvosi rendelőben tolakodni. Irena asszony bebizonyítja, hogy ennek nem kell így lennie. Az életünket meg lehet változtatni, de ehhez először önmagunkat kell kifordítani a komfortzónából.

Irena története sok nőt motivált.

Bevallja, egyszer mindent feláldozott a családja érdekében. Férjhez ment és gyerekeket szült. A hegyek közt élt az egész család. Annak ellenére, hogy neki is tetszett az eldugott, nyugodt környezet, hatalmas áldozatot kellett hoznia. Nehéz időket éltek, miközben a gyerekeket nevelte. Nem tudta kire bízni, nem tudta őket magával vinni. Olyan gondokkal kellett szembesülnie, mint a pelenkák hiánya. A nő otthon ült és a gyerekeire felügyelt. Egész életében…

Amikor a gyerekei felnőttek, visszamehetett dolgozni. Magánvállalkozásoknál ténykedett napi 10 órában. Abban az időben a férje már sikeresnek számított a saját területén, viszont nagyon kevés időt töltött a családjával.

“Gyerekek, otthon és munkahely, gyerekek, otthon és munkahely. Újra és újra. Nem voltam önmagam. Egy robotként éltem. Egy idő után el kezdtem gondolkodni: miért ne tehetnék valamit magamért is? Végül eljött az idő, amikor fellázadtam.”

Ez a lázadás radikális változásokat jelentett. Ekkor már beköltöztek a városba, de mikor a lánya már felnőtt úgy döntött, hogy összecsomagolja a cuccait és visszamegy a hegyekbe, megismerni önmagát. Új életet akart kezdeni.

Akkoriban 55 éves volt, de hogy hány kiló, arra maga sem emlékszik. Arra viszont igen, hogy túlsúlyos volt és szörnyen érezte magát. Az akkori fotóin olyan volt, mint egy boldogtalan, lemondó nő, aki alig hagyja el a ház melegét, mert rosszul érzi magát a teste miatt.

Ahelyett, hogy belenyugodott volna a sorsába a cselekvés mellett döntött. Irena 24 kilogrammot fogyott, nem aggódva az általános vélemények miatt, miszerint ebben a korban ezzel már óvatosabban kell bánni. Az edzőteremben a férfiak kuncogtak a háta mögött. Őt ez nem érdekelte. Tisztán emlékezett a szülei öregségére és betegségeire. Nem akarta tétlenül várni az élete végét. Inkább a hegyeket járkált, mint a háziorvoshoz.

A fotókat elnézve nehéz elhinni, hogy ugyanaz a személy. Ma Irena hetente öt-hat alkalommal edz és megpróbál egészségesen étkezni. Már nem akar tovább fogyni. Úgy érzi, hogy elérte a célját. Jól érzi magát a bőrében, hiszen a fiatalos csillogás visszatért a szemébe.

A nyugdíjazás nem azt jelenti, hogy itt a vége. Egy új, jobb fejezet kezdete lehet. A baj, hogy kevés nőnek van meg hozzá a bátorsága, hogy gyökeresen megváltoztassa az életét. Harcolni kell a boldogságért.

“Ha nekem sikerült…másnak miért ne sikerülhetne?” – állítja.

Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!