Az emberiség egyik legnagyobb katasztrófája közé tartozik a Csernobili atomerőmű-baleset, mely 1986. április 26-án rázta meg Ukrajnát. Akkoriban az ország még a Szovjetunióhoz tartozott, és az üzem eredeti neve is Vlagyimir Iljics Lenin atomerőmű volt. A katasztrófa az egész világra hatással volt, hiszen nem volt olyan TV vagy rádió csatorna, mely abban az időben ne ezt sugározta volna. Az újságok is tele voltak ezzel a hírrel, ami megdöbbentette az embereket.
Történt ugyanis, hogy az atomerőmű négyes reaktora egy gőzrobbanás miatt kigyulladt, és több robbanás következtében beindult a nukleáris olvadás. A problémát tovább tetézte, hogy a vezetés egyáltalán nem értett az ilyen jellegű helyzetekhez, sőt megfelelő elszerelésük sem volt. A 4-es épületben található dózismérő csak 1 milliröntgen/másodperc dózist voltak képesek mérni, a többi mérő vagy el volt zárva, vagy nem működött. Alekszander Akimov az alkalmazottak vezetője abban a hitben volt, hogy reaktor sértetlen, pedig nem volt az. Nem vették észre a földön heverő grafitdarabokat és üzemanyagot, valamint figyelmen kívül hagyták az újabb dózismérést, mert azt hitték a szerkezet elromlott. Akik az épületben maradtak 3 héten belül el is hunytak a radioaktív sugárzás miatt.
Mivel a vezetés nem értesítette a tűzoltókat a helyzetről, ezért ők azt hitték sima, hagyományos tűzesethez érkeznek ki, ezért nekik sem volt megfelelő védőfelszerelése. Mire eloltották a tüzet több tűzoltót is magas sugárzás ért. 24 órával a robbanást követően olyan magas volt a sugárzás, hogy elrendelték Pripjaty város evakuálását és a reaktor elpusztítását. Mivel gyorsan kellett cselekedni ezért azt mondták az embereknek, hogy csak ideiglenes jelleggel ürítik ki a várost. Ennek következtében az emberek nem vittek magukkal túl sok holmit.
Természetesen nemcsak az embereket érte kár, hanem a környező területeket és növényeket is. Egy ideig zárva tartották a területet, mert olyan magas volt a sugárzás, hogy nem engedhettek be oda senkit. Azóta sok idő eltelt és a város egyes részei biztonságosakká váltak. Ha valaki meg akarja nézni a helyszínt, csak speciális idegenvezetők segítségével teheti meg, mert még mind a mai napig vannak olyan részek, ahol elég magas a sugárzás. A legveszélyesebb helyek még mindig a sugármentesítésre használt gépek mellett vannak, ahol akár pár óra elteltével is súlyos, esetleg halálos dózist is lehet kapni.
David McMillan, egy skót származású fotós, aki a 90-es évek óta jár vissza Pripjaty-ba, hogy megörökítse milyen változáson esik át a város, melyben egykor majdnem 50.000 ember lakott. Jelen cikkünkben az ő fotóit hoztuk el, melyek eltérő időpontokban készültek, így egyértelműen látható hogyan amortizálódik le a város az évek során.
1, Egy óvoda területén fotózott festett fal. A felső kép 1998-ban az alsó pedig 2006-ban készült.
2, A Pripjaty-i kultúrházban lévő ökölvívó ring 1996-ban és 2012-ben.
3, Zászlófal, mely az egyik helyi óvodában készült, 1994-ben, 2003-ban, 2008-ban és végül 2012-ben.
4, Vlagyimir Iljics Lenin portréja, mely gyakorlatilag semmivé lett az évek alatt. Az első kép 1997-ben készült a második 2009-ben.
5, Egy helyi uszoda 1996-ban és 2003-ban. Szemmel látható micsoda változáson ment át.
6, Egy dodzsem pálya, ahol a fiatalok szórakoztak a szüleikkel. Az első kép még 1994-ben a második már 2008-ban lett fényképezve.
7, A természet visszaveszi, ami jogosan az övé. A távolban az atomerőmű látható 1994-ben és 2011-ben.
8, Így mentek tönkre az óvodai játékok 14 év alatt. A fönti kép 1995-ben készült, az alsó pedig 2009-ben.
9, Egy Pripjaty-i óvodában lévő polc amortizálódása 1997 és 2011 között.
10, Az épületek egyre jobban dőlnek szét, ez például egy helyi iskola melynek fotói 2004-ben és 2006-ban készültek.
11, Egy iskolai tanterem bejárata 1994-ben valamint 2005-ben. Durva mennyit változott nem igaz?
12, Gyerek szoba 1994-ben és 2005-ben.
13, Egy helyi iskola zeneterme 1995-ben valamint 2009-ben.
Te ellátogatnál erre az ominózus helyre?
