Egy buszsofőr, név szerint Nagymihály Balázs megszegte a szabályokat, hogy felvehesse az úton integető idős házaspárt, Cseh Istvánt és feleségét Marikát. A 64 esztendős István rosszul lett az úton, így nem értek oda időben a buszmegállóba. Tudták, ha a sofőr nem veszi fel őket, akkor kevés esélyük van arra, hogy István szakszerű segítséget kapjon.
A házaspár lánya Cseh Judit elmesélte az egyik lapnak, mi is történt akkor, azon a napon. Az egész világ füle hallatára el akarta mondani, hogy mennyire hálás Balázsnak azért, amit a szüleiért tett.
Judit édesanyja, Marika is nyilatkozott, aki a saját szemszögéből mesélte el a dolgokat. Férjével éppen a félegyházi cukorbeteg-gondozóba szerettek volna menni, a 13 órás buszjárattal, mivel egy tanyán élnek és nincs autójuk.
Marika azt tanácsolta a férjének, hogy induljanak el hamarabb a buszmegállóba, mert amúgy is érszűkülettel küzd és emiatt nem tud olyan gyorsan menni, mint szeretné. Az asszony még egy kis uzsonnát és egy üveg vizet is csomagolt, hiszen soha nem lehet tudni, mikor lesz rá szükség. Amikor elindultak az asszony már akkor látta, hogy Istvánnak nagyon furcsa a járása. Ebből gondolta, hogy itt valami nagy baj van.
„Közelebb mentem hozzá, és észrevettem, hogy fulladni kezdett. Én ki akartam hívni a mentőket, de ő nem engedte. Nagyon lassan, de végre sikerült kijutnunk a főútra, viszont a buszmegálló még nagyon messze volt. Legalább hússzor meg kellett állnunk és tudtam, hogy már nem érjük el a járatot. Amikor észrevettem, hogy a busz közeledik elkezdtem integetni abban a reményben, hogy megáll és segít nekünk. Tudtam, hogy erre kevés esélyünk van, hiszen nem egyszer ment el mellettünk. A sofőr hála istennek felvett bennünket, mert azt hitte, hogy egészen idáig futottunk és amiatt lett rosszul a férjem. István egyre rosszabbul lett, de mivel nagyon be voltam pánikolva képtelen voltam telefonálni, ezért a sofőrt kértem meg, hogy segítsen. Ő azonnal hívta a mentőket, és mondta nekik, hogy a buszpályaudvarhoz jöjjenek, mert néhány perc múlva odaérünk. A sofőr odavezette a buszhoz a mentősöket, és megkérte az utasokat, hogy szálljanak le. Fél óra kellett, hogy István állapotát stabilizálják, ezután pedig bevitték a kecskeméti kórházba, ahonnan csak egy hét után engedték ki.
Köszönöm annak a sofőrnek, hogy megállt és nem hagyott minket ott a semmi közepén, különben nem tudom mit tettem volna. Hála neki hamar el tudták látni a férjem – folytatta Mária, aki a könnyeivel küszködött.
Nagymihály Balázs egy éve dolgozik ebben a szakmában, de eddig ilyenre még nem volt példa. Reméli, hogy többet nem is lesz, mert még számára is megrázó volt a dolog. Szerencsére a munkahelyén nem kapott büntetést, hanem épp ellenkezőleg, megdicsérték miatta.
Balázs így nyilatkozott az esetről:
„Én voltam a szentesi-kiskunhalasi járaton, és elhaladtam a Zöldmező Tsz buszmegálló mellett, mert nem állt ott senki. A távolba már láttam, hogy egy idős házaspár az úttest széléről integet nekem ezért megálltam, hogy felvegyem őket. Már csak emberségből is meg akartam állni, igaz ezzel szabályt szegtem, hiszen nem állhatnék meg olyan helyen, ami nem kijelölt buszmegállós övezet, hiszen a mögöttem haladók nem számítanak rá, hogy az út kellős közepén megállok. Ennek ellenére bekapcsoltam az elakadásjelzőt és felvettem a nőt és a férfit. A pár nagyon hálás volt, majd néhány perc után a néni segítséget kért tőlem, mert a férje rosszul lett. Hívtam a mentőket, és mondtam nekik, hogy néhány percen belül a buszpályaudvaron vagyunk, legyenek kedvesek oda jönni. Szerencsére mindketten egyszerre értünk a pályaudvarra. Leszállítottam az utasokat a buszról, és átadtam a mentősöknek.
Az utasok nagyon aggódtak a férfi állapota miatt, addig nem is mozdultak, míg ki nem derült, hogy stabilizálták az állapotát. Balázs azt is elmondta, hogy úgy gondolja ez volt a helyes döntés. Bátor és emberséges cselekedet miatt, főnöke megdicsérte őt.
A sofőr amúgy a Szegedi Tudományegyetemen folytatja tanulmányait anglisztika szakon. Angol tanárként szeretett volna elhelyezkedni, ám jött neki ez a lehetőség, és nem tudta visszautasítani, mert kisgyermekként mindig arról álmodott, hogy egy nap buszsofőr lesz. Még az is megeshet, hogy innét megy nyugdíjba, de természetesen előtte a tanulmányait befejezi.
Mit gondolsz Balázs hozzáállásáról? Több ilyen emberre lenne szükség?
