Természetesen minden egyes kornak megvan a maga varázsa, viszont nem véletlenül mondják, hogy a 90-es években született gyermek fiatalkora volt a legjobb. Gondoljunk csak bele, ők a régi és a modern kor között cseperedtek fel, akik olyan meghatározó dolgokkal karöltve lettek felnőtt emberek, mint a mobiltelefonok elterjedése vagy az internet megjelenése. Ám ezeken kívül sok más dolog is volt, amit csak a 90-es évek gyermekei élhettek át, amiből most készítettünk is egy összeállítást, amit, ha megnézel garantáltan rád tör a nosztalgikus hangulat.
Megunhatatlan játék volt, bár nagyon hamar tönkre lehetett tenni.
Annak idején sajnos még nem voltak olyan modern és divatos ruhák, amiben modellnek éreztük magunkat, amint kiléptünk a házból.
Akiknek ilyen színes golyók voltak a bicikli küllőin, azok nagyon menőnek számítottak.
A hűtőket nem mágnesekkel, hanem filmes matricákkal dekoráltuk.
Minden lánynak volt egy Barbie babája és minden fiúnak volt legalább egy Action Man figurája.
Csak azért vetettünk a szüleinkkel chipset, hogy a benne lévő tazot megszerezhessük.
A 90-es évek szimbólumaiként is emlegethetnénk őket.
Ez volt az a pillanat, amikor vége volt a világnak. Szerencsére egy ceruza segítségével helyre lehetett hozni a problémát.
Az iskolából hazaérve leültünk a kanapéra és néztük „A varázslatos iskolabusz” című mesét, ami sokkal jobban elmagyarázta az iskolai tananyagot, mint az iskolában lévő tanárok.
A gyerekek nem iPhone-nal és Xbox-okkal játszottak, hanem ilyen játékokkal, amit képtelenség volt megunni. Amikor piacra dobták a PS-1-et minden gyerek olyat akart, bár néha imádkozni kellett, hogy beolvassa a lemezeket.
Ma már egyáltalán nem vennénk fel, sőt inkább felgyújtanánk ha lehetne, de régen nagyon menőnek éreztük magunkat az ilyen papucsokban.
Minden gyerek imádta a PEZ cukorkákat, de valahogy akkor voltak a legfinomabbak, ha volt hozzá mesefigurás cukorka adagoló.
Amikor bejöttek a telefonok, minden kisgyerek titkon szeretett volna egyet, viszont amikor ezt a modellt hozták forgalomba, bármit megadtunk volna, hogy megszerezzük.
A ma ismert Slime-nak az elődjét, mi műtakonynak hívtuk. Csak zöld színben lehetett kapni, de órákig el tudtunk vele szórakozni.
Akik ismerik a képen látható karaktereket, tudják milyen volt igazi és normális meséket nézni.
Mesenézés közben bármikor el tudtunk majszolni egy finom Bombi puszedlit, amit több ízben is lehetett kapni.
Próbáltunk a legnagyobb odafigyeléssel vigyázni a kis Tamagotchink-ra, és amikor elpusztult, akkor olyan volt, mintha belőlünk szakadt volna ki egy darab.
A régi fényképezőgépek még nem voltak képesek arra, hogy megszüntessék a vörös szem hatást, ezért az összes létező képen ilyen szemünk volt. Egy kezemen meg tudnám számolni, hány normális kép készült rólam.
Végezetül pedig a legmenőbb szőnyeg volt, amit gyerek valaha is birtokolhatott, főleg ha volt néhány kisautója, amivel igazi rabló-pandúr üldözéseket tudott csinálni.
Ti emlékeztek még erre az időszakra és ezekre a tárgyakra?
