A kóma az egyik legtitokzatosabb agyi állapot a világon. Még az orvosok sem tudják pontosan megmondani, mi történik a kómában fekvő betegekkel. Persze hallottunk már olyan esetekről, mikor az öntudatlan állapotból felébredő beteg arról számolt be, hogy látta azt a bizonyos fényt, sőt képes volt utána több idegen nyelven is beszélni. Európában évente több, mint 230 ezer ember esik kómába és ilyenkor az orvosok mindent megtesznek azért, hogy életben tartsák a pácienst. Mai cikkünkben úgy döntöttünk jobban beleássuk magunkat a témába és utána nézünk, mit csinálnak az orvosok azért, hogy visszahozzák őket az életbe, milyen technológiák alkalmazhatók az ilyen típusú betegeknél és a többi.
Mi a kóma?
Azt az állapotot nevezzük kómának, mikor egy ember több, mint hat órán keresztül eszméletlen, nem megfelelően reagál a fájdalom, a fény és a hangingerekre, valamint képtelen saját magától cselekvéseket megtenni.
Meg lehet határozni a kóma mélységét?
Igen, a 70-es években a tudósok és az orvosok kifejlesztettek egy speciális skálát a kóma mélységének megállapítására. Figyelembe vették a motoros reakciókat, beszédfunkciókat és a test összes rendszerének működését. 3-as mélységnek számít, ha a páciens nem reagál a külső ingerekre és 15-ös mélységnek egy személy normális állapota.
Később kiderült, hogy ez a skála nem mindig megbízható, ugyanis a 90-es években az orvosoknak sikerült beszélnie egy olyan beteggel, aki 3-5-ig terjedő mélységű kómában volt egy agyi sérülés után. Miután a páciens magához tért arról számolt be, hogy mindent hallott és értett, amit az orvosai mondanak neki, de képtelen volt jelezni nekik.
Hogyan határozzák meg az orvosok, hogy a beteg visszanyerte a tudatát?
Ez a folyamat általában hosszabb időt vesz igénybe, mint ahogy a filmekben látjuk. Gyakran még az orvosoknak sem tűnik fel, ha egy beteg visszanyerte az eszméletét vagy ha az agyi funkciói aktívan működnek. MRI vizsgálat segítségével tudják megállapítani, hogy a tudatuknál vannak-e a betegek. A vizsgálat során látják, hogy az agy egyes részei, hogyan reagálnak a külső ingerekre.
Lehet-e „beszélni” a kómában lévő emberrel?
Az első személy, akivel tudtak beszélni Scott Rutley volt. A férfi egy baleset után került kómába, 10 év után pedig a családja észrevette, hogy az állapota megváltozott. Ezt követően az orvosok elvégeztek rajta néhány vizsgálatot. Megpróbálták megállapítani, hogy a férfi érti-e azt, amit mondanak neki. Arra kérték, hogy képzelje el, ahogy teniszezik, majd sétál a lakásában. Szerencsére agyának szükséges területei aktiválódtak. Ezt követően eldöntendő kérdéseket tettek fel neki, például, hogy bizonyos dolgok fájnak-e neki. Ha igennel akar válaszolni, akkor gondoljon a teniszezésre.
Ha egy beteg kómába esik, akkor az orvosok elsődleges feladatai közé tartozik, hogy kommunikáljanak vele. Tudniillik a kómában fekvő betegek 30-4%-a részlegesen vagy teljesen magánál van, csak kívülről nem látszik.
Van-e konkrét időpontja annak, hogy egy beteg mikor ébred fel a kómából?
A 12 hónap már elég szélsőségesnek számít, ezért nincs rá garancia, hogy a kómában fekvő beteg visszanyeri a tudatát. Persze vannak kivételek, mint a fent említett Scott Ruthley-nál, aki összesen 13 évig volt kómában. Egy másik beteg 15 éven keresztül volt öntudatlan állapotban és ez alatt az idő alatt nem mutatta annak a jelét, hogy reagálna bármilyen ingerre. Egy idő után viszont az orvosok és a rokonok is észrevették, hogy arca megváltozott és néha még könnyezett is, majd egy nap felébredt. Az ilyen eset sajnos nem túl gyakori, viszont az orvosoknak az a feladata, hogy életben tartsák a beteget és segítsenek neki abban, hogy visszanyerje a tudatát.
Mi az a könnyű kommunikáció?
Rom Houben egy baleset után több, mint 20 éven keresztül volt kómában. A család egy nap észrevette, hogy valami megváltozott rajta ezért szóltak az orvosoknak, akik láttak arra esélyt, hogy visszanyeri a tudatát. A különböző vizsgálatoknál látták, hogy agya különböző részei aktiválódtak bizonyos ingerek hatására. Ezután hívtak egy speciális embert, aki különböző betűket mutatott fel a betegnek, aki rámutatott azokra, amiből ki akarja rakni első szavát/mondatát. A férfi első mondata az volt, hogy „Kiabáltam, de senki sem hallott engem.”
Az orvosok megkérdőjelezték ezt a módszert, ezért, amikor nem voltak ott azok az emberek, akik segítettek nekik, megkérték a beteget, hogy a kezével mutassa meg mit akar mondani. Houben egyszer nem tudta megtenni. A dokik úgy vélték, hogy ezek reflex szerű mozdulatok voltak, így nem minden esetben lehet erre a módszerre hagyatkozni.
Milyen problémákkal néznek szembe az orvosok kómás betegnél?
Ha egy beteg már nagyon régóta fekszik kómában és semmilyen ingerre nem reagál, az orvosokban felmerül annak a kérdése, hogy lekapcsolják őt azokról a gépekről, amik életben tartják őt. Bár ugye volt arra precedens, hogy egy páciens 15-20 év után ébredt fel, szóval a kérdés csak az, hogy dönthet-e az orvos ilyen kérdésekben.
Másrészt, a kómában lévő betegek nem tudnak dönteni a rehabilitációval kapcsolatban, ezért az orvosok feladata az, hogy visszahozzák őket az életbe, de mindezt anélkül teszik, hogy megkérdeznék, egyetértenek-e azzal, hogy életüket vegetatív állapotban éljék. Előfordul, senki sem figyelmezteti őket az életminőség romlására. Lehet, hogy soha nem lesznek képesek járni, beszélni vagy más ismerős dolgokat csinálni. Ennek ismeretében sok beteg önként visszautasítja a kezelést. Legtöbbször a hasonló kérdéseket a rokonok oldják meg, és ez az egyik fő etikai probléma a kómában szenvedő betegeknél.
Neked van olyan rokonod, barátod, aki volt már élet és halál között?
