Mindannyian emberek vagyunk. Oktattak minket és bizonyos szabályok szerint élünk. Alap esetben nem szegjük meg a törvényt és tiszteletben tartjuk az erkölcsi normákat. Persze mindnyájan egy társadalomban élünk és képesek vagyunk megsérteni más emberek magánszféráját.
De mi van akkor, ha hagyjuk, hogy az emberek azt tegyenek, amit csak akarnak. Ha mellőznek mindenféle büntetést vagy igazságszolgáltatást? Milyen indulatok törnek elő? Vannak, akik szeretnék ezt kideríteni. Ez a kérdés már foglalkoztatja egy ideje a tudósokat. Több kísérlet is történt a dolog kiderítésének érdekében.
Ebből az egyik Marina Abramović kísérlete, amelyet Rhytm 0-nak neveztek el. Senki sem gondolta volna, hogy mi fog történni.
Ő egy jugoszláv művész. Egy nap úgy döntött, hogy kideríti, mit fognak tenni az emberek, ha uralkodhatnak felette. Az ötlet rém egyszerű volt. Hagyta, hogy más emberek 6 órán keresztül azt csináljanak vele, amit akarnak. Ez a kísérlet Nápolyban 1974-ben történt.
Egy asztalra 72 tárgyat helyezett. Volt köztük rózsa, toll, parfüm, méz, kenyér, szőlő, bor, olló, szike, szögek és egy töltött fegyver is. Alapvetően két csoportra osztotta ezeket a tárgyakat. Kellemes és veszélyes csoportokra.
Hagyott egy utasítást az asztalon:
Utasítás.
Az asztalon 72 tárgy van, amit a kívánság szerint használhatnak.
Teljesítmény.
Én is egy tárgy vagyok.
A teljes felelősség az enyém.
Időtartam: 6 óra (20:00 – 2:00).
Kezdetben az emberek óvatosak, kedvesek voltak. Ölelgették és virágokat kapott. De amikor látták, hogy a művész nem reagál és nem tiltakozik tovább fajultak a dolgot. Megvágták a ruháját, a haját és még a bőrét is. Később egyre agresszívabbá váltak az emberek. Volt aki pisztolyt kötözött Marina fejéhez és az ujjait a ravaszhoz ragasztotta. Ekkor elfajultak az indulatok az emberek között. Egy idő után megjelentek páran, akik védeni próbálták. Köpenyt borítottak rá…de mindhiába. Többen voltak azok, akik erőszakosan viselkedtek.
Marina kísérlete megmutatta, hogy még a legközönségesebb, barátságos és egészséges emberek is rettentő erőszakos dolgokra képesek. A kísérlet végeztével szótlanul felállt. Az erőszakos csoport tagjai képtelenek voltak a szemébe nézni.
Szerepet játszunk mindnyájan. Olyat, melyet a társadalom diktál. Jó ha olyan emberek vesznek körül, akikkel megoszthatod a félelmeidet. A félelem lezárja a többi érzelmet és szabadjára engedi a dühöt. Különösen akkor, amikor tudják, hogy nem lesznek megbüntetve.
Úgy bánj másokkal, ahogy elvárod, hogy veled bánjanak. Ez igaz a szavakra is. Nem mondtunk azt és úgy, ahogy akarjuk.
Akármit is teszünk, vállalnunk kell érte a felelősséget.
Mit gondoltok? Érdekes volt a cikkünk? Írjátok meg a véleményeteket.
