Minden édesanya és édesapa tudja, hogy mennyivel másabb az első gyermek nevelése, mint a másodiké. Ez azért van, mert a szülők kezdetben tapasztalatlanok, és csak idővel szoknak bele a szülői létbe. Amikor meg már megy, mint a karikacsapás, már viccesen fogják fel a helyzeteket a második gyereknél.
Amikor az első gyereknél még tapasztalatlan vagy és nem ismered fel a jósló fájásokat.
Amikor nem tudod megfejteni, hogy az első gyermek miért sír, de a másodiknál már megérted.
Az első gyerekről lépten-nyomon fénykép készül a másodikról már nem.
Az első lépései a szavai mind-mind fontosak az első gyereknél, a másodiknál meg már szinte nem is figyelnek rá.
Amikor a gyermek környezetét sterilizálni kell, nehogy elkapjon valamit. A második gyereknél, már mindent lehet.
Amikor óvod és félted még a játszótéren is, de a második gyereknél rájössz, hogy nincs mitől félned.
Amikor egy kutyában sem bízol, ezért az első babát félted még a széltől is, de a második akár a kutya szájába is beteheti a fejét.
Sokan azt hiszik, hogy az első gyereknél mindenre tüzetesen oda kell figyelni, de a másodiknál megtapasztalják, hogy erre nincs semmi szükség.
A második gyereknél már nem számít, hogy nyakig benne van a sáros pocsolyába.
Amikor két gyerek van, elengedhetetlen a veszekedés.
Amikor a homokozóba mindent összeszed és hívod a gyerekorvost, hogy minden rendben lesz-e, de a másodiknál már nem számítanak ezek a dolgok.
Amikor már leperegnek rólad a kicsik szavai.
Amikor a második gyerek érkezésével lesz teljes a boldogság.
