Akik a 80-as, 90-es években nőttek fel, nagyon jól tudja, hogy akkoriban a világ TELJESEN más volt, mint manapság…
A mi gyerekkorunkban még nem voltak mobiltelefonok csak vonalas telefon létezett ezért, ha beszélni szerettünk volna a barátainkkal akkor készenlétben kellett ülni a telefon mellett. Viszont az összes barátunk telefonszámát fejből tudtuk. Bizony még a mozit is telefonon kellet felhívni, hogy megtudjuk, melyik filmet mikor vetítik. Adja magát a kérdés, hogy honnét tudhattuk a mozi telefonszámát hát a több kilós több száz oldalas telefonkönyvből… 🙂
Bizony a fotózás sem ment olyan egyszerűen mint napjainkban, ahhoz hogy megnézhessük a fotóinkat először is meg kellet várni amíg betelik a takarsz ami nagyjából 30 fénykép volt, majd ezt elő kellett még hívatnunk ami még plusz pár napot vett igénybe. Aztán ha szerencsénk volt akkor nem volt a fele homályos vagy totál ciki.
A mai fiatalok már sosem fogják átérezni, mikor már órák óta ültünk a rádió előtt, ujjunkkal a rec gombon, hogy felvehessük kazettára az aktuális kedvenc számunkat. Hasonló volt a helyzet a videoklipekkel is…
És a borzalmas pillanat amikor rájöttél, hogy nincs otthon üres videokazettád pedig már kezdődik a műsor amit fel szerettél volna venni.
Amikor egy nyilvános telefonfülkéből kellett telefonálni, vagy a legjobb: amikor ott vártuk, hogy keressen minket valaki a megbeszélt időpontban.
Nehéz lesz elfelejteni azokat a borzalmakat amiket egy discman tudott okozni. Például, hogy egyik zsebünkbe se fért bele ezért naphosszat a kezünkbe cipeltük amikor még nem volt beépítve a „modern” rázkódásvédelem, szóval egy dal nagyjából 10-szer megszakadt a legkisebb mozdulatra is.
A mai fiatalok azt sem fogják már átérezni, hogy milyen fergeteges érzés volt megvenni a kedvenc zenekarunk albumát, aminek a borítója egy dalszövegeket és fotókat tartalmazó kis füzetecske volt!
Emlékezetetek még arra a kiábrándító érzésre, amikor csak egyetlen dal miatt vettünk meg egy egész albumot, amiről aztán kiderült, hogy unalmas és a többi szám nem is tetszik.
Emlékeztek még arra, amikor a teletextről kellett kideríteni a TV-műsort, és az oldalak végignézése legalább fél óráig tartott?
De ami még ennél is borzalmasabb volt, amikor a videotékában derült ki, hogy nem nézhetjük meg a filmet, amit akartunk, mert valaki gyorsabb volt, és már kivette előttünk.
