Régen az emberek a hírnévért képesek voltak füllenteni, mert azt gondolták nem derül ki az igazság, hiszen kevés ember van, aki rácáfolna hipotézisükre. Sajnos ez azonban nem jött össze, mert számos kutató utánajárt a dolgoknak és beigazolódott, hogy ezek a felfedezések és állítások hamisnak bizonyultak.
Cottingley-i tündérek
A Cottingley-i tündéreket 1917-ben két angol kislány fotózta le. A képek a tündérek létezésének bizonyítékaivá váltak és nagyon megrázta az embereket, de végül Arthur Conan Doyle felhasználta a Strand Magazinban írt cikkéhez. Arthur Conan Doyle a halála napjáig hitt a képek hitelességében.
„Kihaló” szőke hajszín.
2002-ben megjelent egy cikk, amely szerint évente kevesebb szőke hajú ember születik és kétszáz év múlva teljesen ki fog halni ez a gén.
A New York Times később újabb cikket tett közzé, amely ezt a tanulmányi eredményt hamisnak nyilvánította. A tudósok viszont hivatkoznak, hogy nagyon kevesen hordozzák magukban a természetes szőkeséget meghatározó gént.
A Loch Nessi szörny
A felvetés, hogy a szörny Loch Ness-ben lakik, valószínűleg nem igaz. 1934. április 19-én fénykép készült a szörnyről, amint hosszú nyaka és feje kiemelkedik a vízből.
A fotó megdöbbentette az egész világot, de később kiderült, hogy hamisítvány, mert a képet játékhajóra erősített idomok közeli fényképezésével készítették.
A Piltdowni ember
1912-ben Charles Dawson amatőr régész azzal állt elő, hogy talált egy ősi leletet, egy agykoponyát- és állkapocstöredéket, ami szerinte a hiányzó evolúciós kapcsolat a főemlősök és az emberek között.
1953-ban bizonyította be a „British National History Museum”, hogy a felfedezés egy mesteri átverés volt, mert a tudósok a korábbi évtizedekben sem tudtak a leletre támaszkodni, ugyanis egymás után kerültek elő különböző előemberek maradványai, más-más korokból a világ számos pontjáról, de nem volt hasonlóság köztük és a piltdowni ember között.
William Mumler szellemképei
Abraham Lincoln-t William Mumler fényképezte le az 1860-as években. Mumler a szellemfényképezést teljesen véletlenül találta fel, amikor felfedezett egy másik embert is a képen, később kiderült, hogy kétszeresen exponált fotóról beszélünk. Ennek ellenére Mumler hatalmas üzletet csinált a dologból, hiszen úgy adta el a képeket, mintha a fotókon az elhunytak szellemei jelennének meg.
Würzburgi hazugságkövek
1700-as évek elején Johann Beringer, Roderique és Eckhart, két kollégája mészkőből kifaragott figurákat helyezett el Beringer ásatásain és a felbukkanó csontokban pusztán a természet játékát látta.
Beringer még egy könyvet is kiadott a leleteiről. Azonban kiderült, hogy az egész ügy egy csalás volt.
A Török legendás sakkozógépe
A 18. században Kempelen Farkas olyan sakkozógépet épített, amely úgy nézett ki, mint egy Török, aki az asztal mögött ül.
A gép legyőzte többek közt Napóleont és Benjamin Franklint is. Senki sem tudta kitalálni, hogyan működik: mindenki látta, hogy a gép többnyire mechanikai eszközökből áll, de nem volt elegendő hely egy ember számára.
Később azonban megállapítást nyert, hogy valódi sakkjátékos volt benne, aki mindkét lábát a háborúban elvesztette. Látta a sakktáblát és mágnesek segítségével irányította a játékot.
A világok harca rádiójáték
A Világok harca egy 1938-ban játszott amerikai rádiójáték, melyet a filmrendező Orson Welles H. G. Wells azonos című regénye alapján készített.
A rádiós hangjáték egy élő közvetítéshez hasonlított, és sok embert megijesztett.
A hallgatókat figyelmeztették, hogy ez csak egy játék, de sokan elfelejtették ezt. Az emberek, akik hallották, pánikba estek és elmenekültek a városból.
Redheffer örök mozgatógép
1813-ban, Charles Redheffer kijelentette, hogy ő az az ember, aki feltalálta az örökmozgó gépet vagyis energiabefektetés nélkül korlátlan mennyiségű energiát tudott előállítani. A nyilatkozat persze mindenkit megdöbbentett, de a mérnök Robert Fulton szkeptikus maradt. Tanulmányozva a készüléket, Fulton arra a következtetésre jutott, hogy olyan áramforrásra van szükség, amely folyamatos energiával látja el a gépet. Közelebbről vizsgálva, felfedezett egy elrejtett, bélhúrból készített gépszíjat. A szíj egy padlásszobába vezetett, ahol egy öregember titokban egy kurblit tekert.
A Paul McCartney halálának legendája
1969-ben szárnyra kapott a pletyka, hogy Paul McCartney három évvel ezelőtt meghalt egy autóbalesetben. A producerek nem akarták elmondani a dolgot, de a zenekar tagjai, akik képtelenek voltak nyíltan beszélni, „nyomokat” kezdtek beilleszteni az albumborítókba és a dalszövegekbe.
Íme néhány példa:
A The Beatles Tegnap és Ma (1) címlapján Paul egy nyitott bőröndben ül, amely egy koporsóra hasonlít.
A „Sgt. A Pepper’s Lonely Hearts Club Band” (2), a virágágyás úgy néz ki, mint egy sír és a sárga jácintok (ami, a halál szimbóluma) alkotják a balkezes basszusgitárt, ami Paulé.
Az „Abbey Road” borítóján (3) Paul az egyetlen, aki mezítláb van (az elhunytakat számos országban cipő nélkül temették el) és lépést tart a többiekkel.
A „Magical Mystery Tour” (4) borítóján a zenekar olyan jelmezeket visel, amelyek közül az egyik egy fekete csirke: és ez állítólag a halál szimbóluma.
Ami McCartney-t illeti, az egész elméletet viccesnek találta.
