Az utóbbi időben egyre több súlyos kimenetelű pókmarás fordult elő a világon és azon belül is inkább Nagy-Britanniában. Nyáron, egy fiatal diáklányt mart meg, később pedig a szakértők arról számoltak be, hogy most bújtak elő rejtekükből és számuk igencsak megszaporodott. A hamis özvegy pókok azért olyan veszélyesek, mert ha valaki nem ismeri fel annak a marását, komoly egészségügyi problémák is léphetnek fel a láztól kezdve, a vérmérgezésen át, a kómáig.
A marás az idő múlásával válik egyre nagyobbá és fájdalmasabbá, amit azonnal kezelni kell. Most már a 21 éves Morgan Curran is tudja, hogy ezekkel a pókokkal vigyázni kell, ugyanis nem is olyan régen megmarta egy. Az ápolóként dolgozó nő majdnem elvesztette a kezét az imént említett pók miatt. Annyira fél tőlük, hogy már a saját ágyában is fél aludni.
Morgan kezdetben nem foglalkozott a csípéssel. Azt gondolta, hogy egy kis semmiség és hamarosan elmúlik. Napokkal később viszont a jobb keze dagadni kezdett. Akkora lett mint egy bokszkesztyű. A középső ujján egy 2 font érme nagyságú fekete folt éktelenkedett, mely úgy nézett ki, mint egy bütyök.
Az oxfordshire-i Sutton Courtenayből származó Morgant a háziorvosa arra utasította, hogy azonnal menjen be a sürgősségire. Morgan így is tett és az orvosok egyből infúzióra kötötték, és rendszeresen figyelték a gennyes sebet.
Folyamatosan antibiotikumozták, hogy elkezdjen apadni a dudor és a seb. Öt napig kellett kórházban maradnia, s eközben átesett két műtéten, hogy kivegyék a fertőzött szövetet.
Morgan most arra buzdít mindenkit, akit megharap egy nyolclábú állat, hogy azonnal forduljon orvoshoz. A kórházban azt mondták neki, hogy akár meg is halhatott volna, ha nem kezelik időben a sebét.
„Én nem vagyok rosszul a sebektől, de amikor levették a kötést, és megláttam a kezem elkapott a hányingerem” – mondta.
„Nehéz volt elképzelni, hogy ez rajtam és bennem van. A kezem olyan volt, mint egy bokszkesztyű. Teljesen fel volt puffadva, és nem tudtam kiegyenesíteni az ujjaimat a duzzanat miatt.”
Morgan úgy véli, hogy a pók éjszaka csíphette meg, ugyanis viszkető kézzel ébredt. Még aznap észrevette a pókot az ablakpárkányán. Szent meggyőződése volt, hogy az a pók bánt el vele. Elmondása szerint az állat hátán egy koponya formájú folt is volt.
„Először azt hittem, hogy egy kisebb rovar csípett meg, mert a sebem egy kisebb gombostűfej nagyságú volt. Bevettem néhány antihisztamint és nem foglalkoztam tovább vele. Csak akkor ijedtem meg, mikor már elfeketedett a felülete és nagyon megdagadt a kezem. Az orvos azt mondta, hogy el van fertőződve és ha sokáig várok, akár el is veszíthetem a kezem.”
Miután hazaengedték a kórházból, sebe nem akart begyógyulni. Öt hétre kiesett a munkából miatta és állandó zsibbadást érzett ha hideg volt.
„Bárcsak előbb kivizsgáltattam volna, talán akkor nem lett volna ennyire súlyos. Azóta minden este ellenőrzöm az ágyneműt mielőtt aludni megyek. Ezen kívül megnézem a sarkokat, nincs-e ott valami. Van olyan éjszaka mikor nem tudok aludni. Ilyenkor átmegyek a nappaliba és a kanapén alszom.” – mondta Morgan.
