Valószínűleg máskor nem kezdesz el gondolkodni azon, hogy vajon mi történik, miután lehúzod a WC-t egy repülőn, legfeljebb amolyan kósza gondolatként, akkor és ott jut eszedbe és mire visszaérsz a helyedre, már teljesen el is felejtetted a dolgot.
De mi most elmondjuk, mi történik, hogy legközelebb már ne furdaljon a kíváncsiság!
Hogyan tűnik el a “dolog”?
Nos, nem úgy, mint a vonatok esetében! 🙂 A repülőkön egy sokkal bonyolultabb és kifinomultabb mechanizmus működik. Nagyon röviden összefoglalva: vákuum használatával kerül valamelyik gyűjtőtartályba. Miért “valamelyik”? Azért, mert nem csak egyről van szó, hanem többről. Egy tartály tárolókapacitása körülbelül 75 liter, a többivel együtt pedig olyan 400 liter összkapacitással rendelkezik egy átlagos repülőgép.
Az ember, akinek mindezt köszönhetjük.
1970-ben James Kemper volt az, aki megalkotta a ma is használatos rendszer alapját. A Boeing volt az első, aki Kemper találmányát alkalmazni kezdte a repülőgépgyártás során és természetesen jó néhány év kellett ahhoz, hogy a kereskedelmi járatokon is elterjedjen.
Ezelőtt az embereknek csak egy sima vödör állt a rendelkezésükre és hát, nem meglepő, hogy egy rázósabb repülőúton ez a vödör sokszor alkalmatlannak bizonyult a rábízott feladatra.
A kék folyadék
Nem meglepő, hogy a speciális kék folyadéknak az öblítésen kívül a fertőtlenítés, illetve a légfrissítés a szerepe.
A landolás után
A leszállást követően pedig az összegyűjtött ürüléket egy tartálykocsiba szivattyúzzák, amit végül szennyvíztisztító-telepekre szállítanak.
