Volt idő, amikor a felszolgálás egy nemes szakma volt. Manapság egy nem túl elit helyen felszolgálni, vagy pénztárosnak lenni cikinek számít egyesek szemében. Ez egy butaság. Rachel McAdams is dolgozott a McDonald’s-nál. Sandra Bullock pincérnőként dolgozott Manhattan éttermeiben. Kate Winslet is szendvicseket készített hajdanán. Nincs ebben semmi szörnyű.
Egy pincérnő osztja meg most a tapasztalatait:
„Pincérnőként dolgoztam egy étteremben. Elképzeltem Rachel-t, amint a Jóbarátok című sorozatban csak ül a kanapén és rendelgeti az italokat. Milyen jó neki. Na ez a valóságban totál másként van. Hideg zuhanyként ért, amikor egy vendég az első napomon kért egy sós palacsintát és lekváros kenyeret. Én meg csak pilláztam, hogy esetleg nem fordítva?? Nem…ez ilyen.”
Igaz az, hogy a kellemetlen vendégnek beleköpnek a pincérek az ételébe?
„A konyhák általában kamerákkal vannak felszerelve. Szigorúan rögzítik a termékeket. Azokat az ételeket, amik ki lettek szolgálva de a vendég még csak hozzá sem ért, gondtalanul elosztjuk egymás között és megesszük. Esetleg szétosztjuk a hajléktalanok között, vagy hazavisszük. Kellemes kis bónusz. Az étel érték, így nem szolgálunk fel olyat, ami esetleg nekünk nem kellene.”
„Sok filmben látható, hogy a vendég megkóstoltatja a pincérrel az ételt. Ilyen persze nincs. Bármi „bosszú” az úgyis rögzítve lenne a kamerán. Vannak persze a tipikus vendégek, akik ha kávé van akkor teát akarnak, ha tea van akkor kávét szeretnének. Ezzel nem lehet mit kezdeni. A vendégek hozzák a pénzt. Azt akkor hagyják itt, ha megkapták, amit akartak. A legtöbb, amit megengedhetünk magunknak az, hogy visszamegyünk a konyhába és alaposan elkáromkodjuk magunkat, a vendég tudta nélkül. Neki van igaza….ez a vendéglátás alapelve.
Persze előfordul olyan, hogy hajszál kerül a levesbe, vagy egyéb kellemetlen szituáció. Sűrű elnézések közepette kap egy másikat…
A kollégák ingyen ehettek. Persze nem az étlapról. Általában valami egyszerűbb levest és krumplit hússal és mártással. Szülinapok esetén engedélyezett volt 1 pohár bor vagy pezsgő majd folytatódott a munka. Extrém fáradtság, vagy olyankor ha egy vendég kihúzta a gyufát lehetett inni egy „felest”, hogy mehessen tovább a pókerarc.”
Mi történt az étellel, amit a pincér leejtett?
„Voltak vicces szituációk. Leejtett pizza, süti, megvágott ujjak, elégetett ételek. Az elrontott, elejtett ételek árát levonják a pincér fizetéséből. Általában az anyagköltség árát. Ez azért nem egy vagyon. A feladataink nem korlátozódtak le csak egy adott dologra. Ha valamit befejeztünk és látjuk, hogy egy másik kolléga „elúszott”, akkor mentünk segíteni. A műszak végén járó fáradtabb pincér már a könnyebb asztalokat kapta.”
Mi a legélvezetesebb és mi a legnehezebb ebben a munkában?
„A pincér szakma érdekes. Sok teljesen különböző emberrel lehet beszélgetni. Barátságokat lehet kötni, ápolni. Jóindulatot tanulsz, sokat mozogsz és soha nem vagy éhes.”
„Jó a társaság, máshogy állsz az emberekhez a hétköznapokban is. Jó érzés, amikor mondjuk egy jegygyűrűt kell elrejteni valamiben, mert a párja épp készül megkérni a kezét.”
„Hogy mi volt a rossz? Sajnos mindenki dohányzott, így én is rászoktam. Ahogy elhagytam a munkát ezt a rossz szokásomat le is adtam. Nagyon rossz volt, hogy nem ülhettünk le. Egész nap állni kellett a teremben. A nap végére a lában rettenetesen fájt.”
„Azóta szakmát váltottam és sokszor érzem úgy, hogy az itt szerzett tapasztalataim hatalmas előnyt jelentenek az életben”
Mit gondoltok erről? Írjátok meg a véleményeteket!
