Egy férfi blogjában megosztotta házasságának történetét, felismerte a hibát, de már késő volt….
Az élet tele van olyan eseményekkel, amelyeket nem tudunk befolyásolni. Meglep minket és megváltoztat mindent, ami eddig volt. Egy évvel ezelőtt elhagytam a feleségemet, egy fiatalabb, szebb nőért. Sajnos a feleségem felszedett jó pár kiló fölösleget, a teste már nem volt olyan, mint régen. Nem figyelt a frizurájára, sem a sminkjére.
Laza és elnyűtt ruhákban szaladgált fel alá a lakásban. Nem festette a körmét, a lábát is ritkán borotválta. Nem nagyon viselt melltartót, amitől megnyúltak az idomai. Számomra ez egy rémálom volt. Hosszú ideig voltunk együtt, de ez az utolsó pár hónap, szörnyű volt. Már egyáltalán nem figyeltem rá, és nem emlékeztem arra a nőre, akibe beleszerettem.
Egy évvel később, találkoztam vele. Nem akartam hinni a szememnek, de csodálatosan nézett ki. Gyönyörű, ápolt, szépen öltözött, és vonzó volt. Pompásra fésült haja a vállára esett, ajka pedig piros rúzzsal volt kiemelve, a ruhája tökéletesen hangsúlyozta derekát.
Nem úgy nézett ki, mint egy 3 gyermekes anya. Hosszasan néztem őt és az jutott eszembe, hogy miért nem így nézett ki, mikor házasok voltunk. Annak idején nem volt ideje elmenni az edzőterembe, mert állandóan otthon volt a gyerekeinkkel. Nem volt ideje napi szinten kozmetikumokat használni vagy hajat formázni. Ha volt egy kis szabadideje, azt is a gyermekekre fordította. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy ezek mennyire fontosak voltak. Miért nem viselt akkoriban melltartót? Valószínű sokkal könnyebb volt így az etetés. Mindezek után még mindig főzött, takarított, vasalt és mosogatott ránk.
Boldognak látszott, élete tökéletes volt, de én nem örültem neki…
Ma már tudom, mennyit jelent egy igazi nő a háznál. De elhagytam, tönkretettem az életemet és elvesztettem azt a személyt, aki a legnagyobb boldogságom volt. A külső szépséget helyeztem előtérbe és nem törődtem azzal, hogy az egyáltalán nem fontos. Ez egy hatalmas lecke volt számomra, amit soha nem fogok elfelejteni, és egész életemben kísérni fog.
Kiderült, hogy találkozott valakivel, aki segített neki az otthoni feladatokban, és neki lehetősége, valamint ideje nyílt arra, hogy magával is törődjön. Talált valakit, aki a társa jóban-rosszban, és nem kezeli őt úgy, mint egy cselédet. Túl későn értettem meg mi a legfontosabb, de azt remélem a levelem segít azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, vagy lesznek, és ezután tudni fogják, hogyan viselkedjenek a szeretett személlyel!
