Nem egyszer hangoztattuk már, hogy a régi idők mennyivel jobbak voltak. A 80-as években élő gyerekek sokkal több mindent engedhettek meg maguknak, mint a maiak. Egyedül mehettek játszani a barátaikkal, felügyelet nélkül rajzolhattak az utcai aszfaltra, mindegy merre vannak, csak sötétedésre érjenek haza és a többi. De nemcsak a gyerekek élete volt más, hanem a felnőtteké is. Ma már például sokan nem tudják, milyen király volt a telefonzsinórral babrálni beszélgetés alatt, vagy, hogy milyen volt kihallgatni egy adott családtag telefonbeszélgetését. A 80-as évek merőben más volt, más szokások, más technológia, más emberek. A gyerekek sem voltak a nap jelentős részében belebújva az elektronikai eszközökbe, hanem igazi gyerekként élték meg ezt a korszakot. Mai cikkünkben összegyűjtöttünk néhány tényt, ami bemutatja a mostani generációnak, hogy milyen dolgokból maradtak ki.
Telefonzsinórokkal való játék.
Alapjában véve nem is volt olyan régen a vezetékes telefonok korszaka, viszont a mai fiatalok nagy része nem tudja, hogy milyen király volt ezzel a tekercselt és ruganyos zsinórral játszani, míg beszéltél a legjobb barátnőddel vagy a nagymamáddal.
Be tudtál csatlakozni valaki telefonhívásába.
Ha a családnak volt több vezetékes telefonja is a házban, akkor nagyon könnyen be lehetett csatlakozni mások hívásába, például, amikor a húgod épp a barátjával beszélt.
Szülői felügyelet nélkül lehettél az udvaron.
A szülők ebben az időben szívfájdalom nélkül engedték ki gyermekeiket az utcára vagy udvarra játszani, és csak néha néztek rájuk az ablakból. Ma már felügyelet nélkül akkor sem lehet egyedül a barátaival a gyerek, ha a hely ahova mennek 100%-ban biztonságos.
Játszótereken való játék.
Régen az ilyen vasból készült játékokon játszottak a gyerekek reggeltől estig. Voltak, akik még fejjel lefelé is lógtak ezeken a rudakon. Előfordult, hogy egy-két sérülést szereztek, de nem volt annyira komoly, hogy egyből eltiltsák őket a játszótértől.
Ha érdekelt valami, akkor könyvtárba kellett menned.
Régen nem volt internet, amin keresztül rá tudtak volna keresni az emberek arra a dologra, ami érdekelte őket. Ahhoz, hogy kiderítsenek valamit bizony könyvtárba kellett menni és meg kellett keresni a megfelelő témájú könyvet vagy folyóiratot.
Számítógépek használata.
Nagyon szerencsés volt az a család, aki megengedhette magának, hogy számítógépe legyen. Viszont annak ellenére, hogy megvolt ez a gép, sokan nem tudták használni a DOS alapú operációs rendszert. Eleinte furcsa és idegen tárgyként gondoltak rá, mert annyi titkot rejtett magában.
A kréták örömöt okoztak.
Persze még mindig vannak olyan gyermekek, akik használnak krétát, de régen, mint minden ez is más volt. A gyerekek kimentek az utcákra, lakótelepekre és szebbnél-szebb rajzokat készítettek az aszfaltra, amit utána egy kiadós eső elmosott.
Garbage Pail kártyák gyűjtése.
A 80-as években rengeteg gyerek gyűjtött ilyen kártyát, igazi kincsként tartották számon, ha megvolt az egész gyűjtemény. A mai fiataloknak fogalma sincsen arról, miért volt jó ilyen kártyákat gyűjteni és milyen szomorú érzéssel töltötte meg a gyerekek szívét, ha egy is hiányzott belőle.
Kidobós.
A tornaórák legmenőbb játékai közé tartozott. A tanár két csoportra osztotta a diákokat, akiknek egymás ellen kellett harcolniuk. Ennek a játéknak a célja az volt, hogy minél több embert eltalálj egy labdával az ellenfél csapatából. Túltengett az adrenalin, amikor rajtad múlt a csapat sorsa.
Színes és fényes karszalagok.
Igaz, hogy ezek sem az időt nem mutatták, sem a pulzust nem tudták mérni, viszont nagyon szép és egyedi mintájuk volt, amit a 80-as évekbeli iskolások imádtak.
Neon színek.
A 80-as évektől kezdve hordanak az emberek neon színű ruhákat és kiegészítőket. Akkoriban az volt a legnagyobb sláger, hogy ki tud rikítóbb szettbe öltözni. Ha egy gyerek a mai világban túl sok neon színű ruhát visel, azt kicsúfolják.
Szombat reggeli rajfilm nézések.
Annak ellenére, hogy megtehették volna a gyerekek, hogy későn keljenek fel szombaton, mégis hamar kipattant a szemük, hiszen kedvenc mesefilmjük kezdődött. Ez egy olyan időtöltés volt, amit soha, semmiért nem hagytak volna ki. Amennyiben mégis megtörtént, nagyon szomorúak voltak.
Biciklizés.
Ha egy gyereknek volt biciklije megállíthatatlan volt. A szülőket nem zavarta, hogy hova megy a gyerek, csak sötétedésre érjen haza. Lóghattak a játszótéren, benzinkúton, bolt mellett. Alapvetően bárhova mehettek, ahova biciklivel el lehet jutni.
Nyilvános telefonok használata.
Régen nem voltak mobiltelefonok, amivel könnyen és egyszerűen el lehetett érni az adott illetőt, akárhol voltál. Ha a gyerekek az utcán játszottak és mindenképp fel akarták hívni az otthoniakat kénytelenek voltak a nyilvános telefonokat használni.
Kiválasztották a saját Valentinjukat.
Valentin-napon minden diák saját kártyát készített annak az illetőnek, aki a legjobban tetszett neki az osztályban vagy az iskolában. Általában ezeket a lapokat a legnagyobb titokban csempészték a fiú/lány padjába, táskájába. Versenyt is csináltak belőle, aki a legtöbb Valentin-napi kártyát kapta az volt a legnépszerűbb gyerek a suliban.
Nektek milyen emlékeitek vannak erről?
