Imádjuk a megfelelő helyen, megfelelő pillanatban elkapott képeket, amelyeket meg is tudott az utókor számára örökíteni az, aki élőben is megcsodálhatta a pillanatot. Nekem ezzel mindig csak az a bajom, hogy amikor a fényképezővel csattogtatok, akkor a valódi élményt, ami az orrom előtt történik én is csak a fényképezőn keresztül élem meg, így az élmény már nem ugyanaz, pedig ott vagyok és akkor kéne élveznem.
Egy igazi Főnix.
El fogja kapni a hógolyót?
Mintha meg lenne fagyva, de mégsem.
Picit olyan, mintha elefántember lenne, de csak egy hallal hadakozik a horgász.
Azt hiszem, erre mondják azt, hogy a fejére ejtették kiskorában a gyereket. Nekem anno egy görögdinnyét ejtettek rá, meg is van a hosszútávú hatása… 😀
Egy béka, akinek csak a lábai maradtak meg az ugrás közben a tenyéren.
Esküvői kép egy kicsit másképp.
A nap és a természet találkozása.
A potyautas.
Kukucs.
Úristen, ez a gömb izé engem meg fog ölni!! SEGÍTSÉG!
Sajnos a végeredmény nem hiszem hogy ilyen elképesztő lett.
Az univerzum üzent nekünk.
Azt hiszem ez egy pillanattal a katasztrófa előtt készült és a hölgyet ez egy cseppet sem stresszeli.
Csak egy becsavarodott cica.
A kutya, aki szárnyakat kapott? Tudtam mindig is, hogy ők az őrangyalaink. 
Mekkora már ez a lepke? Ez normális?
Valaki elvesztette a fejét? Nem hiányzik valakinek?
A csíkot nem szabad megszakítani.
Egy csak egy tűzijáték a fellövésekor.
Jól áll az a mini kalapocska neki. Pont takarná a kopasz részt.
Ehhez aztán kell rengeteg meló, hogy megtanulja.
Hoppá, mit láthatott a majom?
