12 igaz történet, melyben a kisgyerekek hátborzongató dolgokat mondtak szüleiknek!

18

A legtöbb szülő megtapasztalhatta már, hogy saját csemetéje, olyan dolgokat csinál, ami ijesztő és egyszerűen nincsen rá logikus magyarázat. Sok gyereknek van képzeletbeli barátja, akikkel együtt játszik és beszélget, a szülő persze betudja a jó képzelőerejének, de valójában tényleg van vele valaki, akit senki más nem lát, csak olyan, akinek nyitva van a harmadik szeme. Ez a szem egy velünk született érzékszerv, amely tulajdonságszámba megy. Egy készség, amit minden ember birtokol, de neveléssel elvehetik tőlünk. A gyerekeknek egészen három éves koráig nyitva van ezen szemük, sőt akadnak olyan személyek is, akiknek egész életükben nyitva marad. Ők egy teljesen más szemszögből látják a világot, hiszen nem csak adott helyen és időben, hanem múltban, jövőben és helytől függetlenül is alkalmazható ez a készség. Ezért van az, hogy a gyerekek meg tudják jósolni a dolgokat, vagy épp ellenkezőleg, a múltból tudnak felidézni emlékeket.

Elhoztunk most 12 olyan történetet, amivel a gyerekek a frászt hozták szüleikre, valószínűleg azért, mert nekik még mindig nyitva van a harmadik szemük, amit máshol hatodik érzéknek neveznek.

1, Épp egy temető mellett sétáltunk el, amikor a 3 éves kisfiam azt mondta:

– Ott van a bátyám.

Emlékeztettem, hogy neki nincs is testvére, mire azt válaszolta:

– Nem, Anya… Előtte volt a testvérem, amikor még a másik nő volt az anyukám.

2, – Miért sírsz?

– Rossz ember.

– Miféle rossz ember?

A mögöttem lévő sötét sarokra mutatott. Mire oda fordultam a sarokban lévő polcról lezuhant egy könyv. Ezt követően sokáig nem engedtem, hogy a saját szobájában aludjon.

3, A húgom súlyos balesetet szenvedett egy ittas sofőr miatt. Vele volt a kocsiban a 4 éves kisfia, Kaiden is.

Amikor az édesanyám megérkezett a kórházba, Kaiden megkérdezte tőle:

– Hogyan köszönjem meg a nagy bácsinak?

– Milyen nagy bácsinak?

– Hát, aki hirtelen ott termett a kocsiban, amikor elkezdtem kiabálni, és átölelt a karjaival, hogy ne történjen semmi bajom.

Az orvosok sem tudták megmagyarázni, hogyan úszta meg Kaiden a balesetet egy karcolás nélkül.

4, A 3 éves lányom az újszülött kisöccse mellett állt. Bámulta egy darabig, majd hirtelen megszólalt:

– Apu, ez egy szörnyeteg. El kell ásnunk őt!

5, Amikor az unokatesóm, Ben két éves volt, az édesanyja újra teherbe esett. Az egyik nap Ben megölelte az anyukája pocakját és szomorúan azt mondta:

– A kisöcsim nagyon beteg.

Pár napra rá az anyuka elvetélt…

6, Amikor két éves lányunkat fürdettük, elmagyaráztuk neki, hogy mennyire fontos odalent is jó alaposan megmosakodni. Erre komoly hangon megszólalt:

– Többé oda senki nem fog nyúlni. Egyszer megpróbálták, amikor betörték az ajtót. Meghaltam, és most itt vagyok.

Mindezt úgy mondta, mintha valami kis semmiség lenne…

7, – Menj vissza aludni, nincs semmi az ágyad alatt!

– Mert most már mögötted van.

Azóta sem megy ki a fejemből ez a beszélgetés…

8, Édesanyám vigyázott a kislányomra, amikor egy orvosi vizsgálatra kellett mennem. Egyszer csak ezt mondta neki:

– Jajj, Mama. Anyu ma már nem jön haza. Egy csúnya, csúnya balesete volt.

Tényleg balesetet szenvedtem, amelyben majdnem az életemet vesztettem. Amikor a kislányom ezeket mondta, akkor még nem értesítették a családomat a kórházból.

9, Egyik este, amikor lefektettem a 2 éves kisfiamat, ezt mondta:

– Viszlát Apa.

Elmagyaráztam neki, hogy ilyenkor azt mondjuk, Jó éjszakát! Erre ő:

– Tudom, de most örökre viszlát.

Utána többször is leellenőriztem éjszaka, hogy az ágyában fekszik-e.

10, A húgom, Hailey, pontosan két hónappal azután született, hogy a dédnagymamánk, Irene meghalt. Egyik nap, amikor Hailey felkelt, azt hajtogatta, hogy most van a 95. születésnapja. Majd elkezdett sírni, és azt mondogatta, hogy őt Irene-nek hívják, nem pedig Hailey-nek. Az egész nap így telt, ám másnap nem emlékezett semmire.

11, Az öt éves fiam egyszer megkérdezte, hogy mikor lesz 23 éves. Majd azt mondta, reméli, hogy majd nem huny el megint, mert legutóbb is 23 éves volt, amikor a Mennybe került.

12, A nővéreméknél voltam, és a számunkra legkedvesebb elhunytainkról beszélgettünk, ugyanis akkoriban halt meg az édesapánk.

A nővérem férje elővett egy képet a szekrényből, amin az édesanyja volt, aki akkor halt meg, amikor ő még csak 6 éves volt.

Amikor a 2 éves kislányuk meglátta a fotót, hangosan elkezdett nevetni. Megkérdeztük tőle, hogy mi olyan mulatságos, mire ő rámutatott a képre:

– Ez a néni a barátom, aki mindig énekel nekem.

Azóta is kiráz a hideg, amikor ez a történet az eszembe jut.