Sok hibát vétünk az életben, amit később nagyon megbánunk. Figyelj arra, hogy a rossz döntések ne uralkodjanak el rajtad. A legfontosabb az őszinteség, sose hazudj vagy füllents még akkor sem, ha így jössz ki jobban egy adott helyzetből. A füllentés semmire sem megoldás, csak egy átmeneti szakasz. Sajnos akaratlanul is követünk el olyan dolgokat, aminek utólag nagy kárát látjuk. Összegyűjtöttünk néhány nagyon tanulságos példát, ami tökéletesen szemlélteti azokat a dolgokat, amiket rosszul csinálunk életünk során és, ha nem vigyázunk, könnyen arcon csaphat bennünket az élet.
A kisebb dolgokban is füllentesz.
Természetesen mindenki szeretne jó színben feltűnni a másik előtt. Emiatt sajnos gyakran beleesünk abba a hibába, hogy a legapróbb dolgokban is képesek vagyunk füllenteni, ami azért nem jó, mert, ha másik fél tisztában van azzal, hogy füllentünk, máris rosszul indítunk nála. Hiszen a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát. Ezzel pedig teljesen elveszítjük a hitelességünket, és nem fognak bennünk megbízni, és csak évekkel később jövünk rá, mekkora butaságot csináltunk régebben.
Folyamatosan másokat hibáztatunk, ahelyett, hogy magunkba keresnénk a hibát.
Valóban egyszerűbb, másokat hibáztatni, ahelyett, hogy saját magunkba keresnénk a hibát, amiért nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, legyen szó munkáról vagy magánéletről. Ez azt fogja eredményezni, hogy mindig másokat fogunk hibáztatni a mi butaságunk miatt, és úgy fogjuk érezni, mi sose vagyunk hibásak azért, mert rossz döntést hoztunk, de ez semmi más csak egy tökéletesen felépített illúzió és időhúzás.
Folyamatosan elrejtjük saját érzelmeinket.
Ha úgy érzed, jó döntést hozol, mikor megpróbálod titokban tartani az igazi érzéseidet a másik előtt, akkor bizony el kell, hogy keserítselek, mert ez a legborzalmasabb ötlet. Ha nem mondod el a másiknak mit érzel, nem tudhatod ő benne milyen érzelmek uralkodnak veled kapcsolatban. Majd, amikor úgy érzed, hogy elegendő erőt gyűjtöttél össze, hogy bevalld, mit érzel iránta, ráébredsz, hogy már késő bármit is tenni, mert elvesztetted örökre.
Mindig akkor szembesülünk a rossz döntéseinkkel, mikor már túl késő.
Bizony sokan csináljuk, hogy valamilyen oknál fogva, foggal-körömmel ragaszkodunk a rossz dolgokhoz. Ilyenkor persze előbb-utóbb kiütközik, hogy fáradékonyabbak, stresszesebbek leszünk. Akkor eszmélünk fel, mikor már ég a ház, és nem tudunk mit tenni, annak érdekében, hogy javítsunk helyzetünkön. Ezért kell minél előbb cselekedni.
Napjainkat az állandó panaszkodás teszi ki.
Az emberek általában nincsenek megelégedve aktuális helyzetükkel. Mindig valami miatt panaszkodnak. És egy ember sem szeret ilyen személlyel huzamosabb ideig egy társaságban lenni, mert semmi mást nem lehet hallani órákon át csak a panaszkodást, ez nagyon negatívan érinti a másik személyt. Ha te is szeretsz panaszkodni, jól fontold meg, hogy kinek és mit panaszolsz el. Hiszen nem tudhatod, hogy a másik személynek mekkora problémái vannak az életében.
Indokolatlan költekezés.
Soha nem szabad indokolatlan pénzszórásba kezdened, mert nem tudhatod, az életedben mikor lesz szükséged az aranytartalékra. Mindig csak annyit vásárolj, amennyire tényleg szükséged van, a többit tedd félre. Tudod tartja is a mondás, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Ha túlköltöd magad, adósságspirálba keveredsz, amiből nagyon nehéz kilábalni.
Nem hallgatsz senki másra, csak mész a saját fejed után.
Az emberek nagyon gyakran a saját fejük után mennek, még akkor is, ha előre figyelmeztetik őket, hogy rossz vége lesz a dolognak. Senki véleményére nem hallgatsz, még a szüleidére sem, pedig ők csak jót akarnak neked. Célszerűbb lenne leülnöd, és átgondolnod a tetteid és azok lehetséges következményeit, mielőtt valóban rossz vége lenne. Nem gáz, ha beismered, hogy másnak volt igaza, hiszen tévedni emberi dolog.
Tökéletességre törekvés, maximalizmus.
Szép és jó dolog, ha valaki maximalista, hiszen mindent meg akar tenni, hogy, amit kiad a a keze közül az jó legyen. De ennek is van határa. A „tökéletesség” egy rendkívül szubjektív tényező, ahol tisztában kell lennünk a saját határainkkal. Nem kell neked látnod, hogy tehetséges vagy-e valamiben vagy nem, adj mások szavára és véleményére, és hidd el ők máshogy látják a dolgokat, mint te. Ne add fel az álmaid, csak azért mert te magad azt érzed, hogy nem vagy tehetséges.
Minden más fontosabb, mint a jövőd.
Minden életszakasznak megvannak a maga kötelességei, amit természetesen minden egyes ember szeret halogatni. Mindig azt mondjuk, majd ráér, vagy holnap megcsinálom. Ám anélkül, hogy észrevennéd, bizony elhaladnak melletted az évek, és késő lesz már, mire rájössz, hogy elpazaroltad a drága időt feleslegesebbnél-feleslegesebb dolgokra. Utólag természetesen mindenki okosabb, és máshogy csinálta volna a dolgokat.
Feladod a saját álmaid, hogy másnak jó legyen… de miért?
Nagyon sokszor fordul elő, hogy rossz döntést hozunk, csak mert úgy érezzük áldozatot kell hoznunk valakiért. Igen érthető, hogy jószívű vagy meg minden, de előbb-utóbb ennek is meglesz a böjtje. Az emberek rájönnek, hogy nagyon egyszerűen, a lelked segítségével kihasználhatnak, és onnantól fogva jaj lesz neked. Nem mindenki érdemli meg, hogy így viselkedj velük. Muszáj megtalálni az arany középutat ebben a témában, hogy mások ne élhessenek vissza a jóhiszeműségeddel.
