Vendéglátósok mesélnek – “20 év után elmegyek betanított gyári munkásnak havi 150 ezerért”

A koronavírus-járvány miatt több ezer vendéglátásban dolgozó ember vesztette el a munkáját, a tulajdonosok pedig eddigi életüket, sikeres vállalkozásukat, amit hosszú évtizedek alatt, kemény munkával építettek fel.

Magyarország kormánya november közepén hirdette ki azokat a korlátozó intézkedéseket, amelyek a mai napig is érvényben vannak. Ezek szerint a vendéglátóhelyek csakis kiszállításra és elvitelre lehetnek nyitva, a hazai szállodák pedig kizárólag üzleti célú vendégeket fogadhatnak.

A vendáglátósok követelik az újranyitást, tüntetéseket szerveznek, hiszen már felélték tartalékaikat, el kellett bocsájtaniuk alkalmazottaikat. Már eljutottak arra a pontra, hogy ételt sem tudnak az asztalra tenni, a rezsi és egyéb költségekről már nem is beszélve. Arról pedig még sejtésük sincs, mikor térhet vissza életük a normál kerékvágásba és mikor vehetik fel újra a munkát. A magyar kormány szerint májusnál előbb biztosan nem számíthatnak nyitásra, de annyi segíthet viszont nem kapnak, hogy kihúzzák még hónapokig.

Azt már pontosan tudjuk, mit gondolnak a vállalkozók, most pedig alkalmazottak mondták el, hogyan élik meg a pandémiát és megélhetésük hogyan vált egyik pillanatról a másikra.

“Amikor behívtak és közölték, hogy ennyi, kicsit talán meg is könnyebbültem.”
“Az első hullámot még mindenki könnyebben kezelte, az őszi lezárások után viszont már nálunk is el kellett gondolkodnia a cégvezetésnek, hogyan tovább.”

A tavaszi karantén időszakban még nem volt ennyire rossz a helyzet, a nyári belföldi turizmus pedig kompenzálta a külföldi vendégek által behozott bevételkiesést. Nyáron Magyarország tele van külföldiekkel, akik valljuk be, nem kevés pénzt hagynak itt. Majd elérkezett az ősz, a koronavírus tovább fertőzött és szedte áldozatait, így a helyzet csak egyre romlott. Ekkor azonban még bízni lehetett abban, hogy a problémára találnak megoldást. Nem így lett.

“Szinte napról napra követték egymást az újabb verziók, hogy most akkor lesz leépítés, nem lesz, vagy majd valamikor később lesz. Ez a bizonytalanság volt a legidegölőbb az egészben.”

Van, aki már a korlátozások bejelentése előtt, november első napjaiban megkapta a felmondását, így alkalmazottak tömege került az utcára. Másik munkát pedig a járvány miatt nehéz szerezni, így kénytelenek voltak segítségért fordulni a munkaügyi hivatalokban. “Lélekben addigra már fel voltam készülve rá. Amikor behívtak és közölték, hogy ennyi, kicsit talán meg is könnyebbültem, hiszen legalább vége volt a lebegtetésnek.”

“Vendéglátósként a szakmámban elhelyezkedni lehetetlen volt, elmehettem volna gyári munkásnak, négy műszakban, de azt nem érezte testhezállónak.”

Orsi 2017 előtt bolti eladóként kereste kenyerét, de ebben a szakmába sem tudott visszatérni. Az üzletek a karácsony előtti rohamokra is nagyrészt tanulókat vettek fel, mivel rajtuk spórolhattak, nem volt szükség tapasztalt eladókra. Jelenleg alkalmi munkákból él, címkéket ragaszt egy nemzetközi cégnél és kertészetekbe adta be jelentkezését. Nagyon bízik abban, hogy a tavasz közeledtével sikerül fix állást találni.

“Ha félreteszem a médiából áradó rémhíreket, abban reménykedem, hogy talán húsvét környékén már megindul valami. Nagyobb áttörésre viszont június előtt aligha van esély.”

A járványveszély teljesen egyértelmű, de Orsi nem tudja elfogadni azt, hogy a vendéglátóegységeket bezárták, de a plázák, bevásárlóközpontok nyitva vannak, ráadásul úgy, hogy az emberek egymás hegyén-hátán állnak. Maszkot ugyan kötelező viselni, de a távolságot nem tartják be.

“Egy vendéglőben, ügyelve az asztalok közötti megfelelő távolságra és a higiéniára, semmivel nem lenne nagyobb a kockázat. Közben családok tíz-, sőt százezrei kerültek kilátástalan helyzetbe. Remélem, egyszer majd választ kapok arra, mi indokolja a kettős mércét. Aki azt állítja, hogy számítani lehetett ilyen szintű törésre, az hazudik.”

András harminc éve vendéglátós, ennek felébenvezető pozícióban töltötte. Üzletvezetője volt a Citadella Étteremnek, a Pilvax Bisztrónak, a Centrál Kávéház és Étteremnek, valamint a Hot Stone Steak House-nak. Tavasszal az Up & Down étteremben kezdett, éppen akkor, amikor kezdetét vette a karanténidőszak.

“Hat napot tudtam dolgozni az új helyen, amint a kihirdették a korlátozásokat, azonnal bezártunk. Az nem volt opció, hogy átálljunk kiszállításra, mivel a minőség rovására ment volna, amit mindenképp el akartunk kerülni.” Mivel az étterem vendégeinek jelentős része külföldi állampolgár volt, vonzóbbá kellett tenni a helyet a hazai vendégek számára is. Az árakat csökkentették, a fogások populárisabbá tették.

A járvány első hullámában még nem kellett elbocsájtani senkit, a nehézségek augusztus végén kezdődtek. A forgalom jelentősen megcsappant, így elkerülhetetlenné vált a leépítés. Az étterem szeptember 28-án bezárt. Andráson kívül még tizenegy ember vesztette el az állását, a legrosszabb pedig az volt, hogy mindez egyik napról a másikra történt. Az alkalmazottakkal közölték, hogy másnap már nem kell bemenniük dolgozni.

András azóta is munkát keres, önéletrajzát sok helyre beadta, de tette mindezt az esélytelenek nyugalmával. “Gond nélkül lejjebb adtam volna a fizetési igényemből is, de így se adódott semmilyen lehetőség. Így november elejétől karácsonyig egy játéknagykerben voltam felelős a beszerzett áru szétosztásáért. Teljesen más, mint amit eddig csináltam, de jobb híján muszáj volt elvállalnom” – mondta. Állandó munkája pedig azóta sincs.

“A steakhouse-ban annyira dübörgött még a tavaly január-február is, hogy meg se fordult a fejünkben, hogy rövidesen minden összeomlik.” A férfi szerint a legnagyobb gond magával a rendszerrel van. Úgy véli, ha minden dolgozó rendesen be lenne jelentve, akkor nagyobb segítség lett volna az állami bértámogatás is. A magas járulékösszegek miatt azonban a tulajdonosok nem mindig járnak el helyesen. András több utazási irodával is kapcsolatban áll, akik azt állítják, május végére már lefixáltak több turistacsoportot is. Ez némileg biztatóan hangzik, de az Up & Down valószínűleg nem fog kinyitni a korlátozások feloldása után sem. Bár a férfi nagyon szeretne a szakmájában maradni, könnyen előfordulhat, hogy ez csak úgy valósulhat meg, ha párjával valamelyik vidéki városba vagy a Balatonhoz költözik és saját vállalkozásba kezd.