Ez a lány 6 órán keresztül hagyta, hogy bármit megtehessenek vele. Íme az eredmény.

73392

A legtöbb ember nem igazán szereti beismerni, hogy tévedett, hibázott, elrontott valamit, mert fél a következményektől. Ennek tükrében sokan megpróbálnak egy bizonyos határon belül mozogni, amiről tudják, hogy nem fognak semmilyen kárt elszenvedni. Azt viszont hozzá kell tennünk, hogy szinte minden ember fejében megfordult már az a kérdés, hogy bizonyos szituációkban meddig mehet el. Mennyi ideig művelheti mindenféle következmény és büntetés nélkül az eltervezett vagy megcsinált dolgokat. Mivel ez a kérdés nemcsak az átlagos személyeket, hanem a kutatókat és a tudósokat is nagy mértékben foglalkoztatta több kísérletet is végeztek az évek alatt. A leghíresebb és egyben a legfelháborítóbb egy 1974-ben végzett kísérlet volt, melyet Marina Abramović előadóművész hajtott végre. Kísérletének a Rhytm 0 nevet adta, melynek az volt a fő célja, hogy a művésznő 6 teljes órán át fogja szó nélkül tűrni, hogy az emberek azt tegyenek vele, amit csak akarnak. Marina kíváncsi volt rá, az emberek miként reagálnak a szituációra, ha 100%-ban tudják, hogy semmiféle következménye nem lesz a dolognak.

Marina egy asztalt helyezett a szobába, melyre 72 darab tárgyat fektetett, köztük mézet, zseblámpát. bort, kenyeret, rózsát, szögeket, almát sőt még egy megtöltött fegyvert is.

Marina egy rövidke leírást is írt, amit kihelyezett az asztalra, hogy az emberek tudják mire készül. A leírás így hangzott:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ezen az asztalon összesen 72 darab tárgy található, amit kényük-kedvük szerint használhatnak. Mostantól fogva 6 órán keresztül (20:00-2:00) én is darab tárgy vagyok. Minden felelősség engem terhel!

Az emberek először furán néztek, aztán szép lassan belekezdtek a dolgokba. Eleinte nagyon kedvesek voltak az emberek, puszit adtak Marinanak, majd meg is ölelték, sőt virágot tűztek a ruhájába.

Miután az emberek rájöttek, hogy Marina semmit sem fog tenni és tényleg olyan, mint egy élettelen tárgy, kissé bedurvultak a dolgok. Első körben még csak a ruháját vágták el, majd jött a haja és a bőre. Nem számított nekik, hogy teste megsértése fájdalmas a számára. Rezzenéstelen arccal bántak vele.

De ez nem volt elég, ezek után még rosszabb dolgokat műveltek vele. Az egyik résztvevő a megtöltött fegyverért nyúlt és a ruhájához kötözte úgy, hogy közben Marina ujját a ravaszhoz ragasztotta. Az emberek között akadtak, akik egyből a védelmére keltek és túlzásnak tartották a helyzetet, de többen például nagyon agresszívan léptek fel, még a többi társukkal szemben is.

A művésznő ezzel a megmozdulással arra akarta felhívni a figyelmet, hogy olykor a mentálisan egészségesnek tűnő és barátságos emberek is tudnak szörnyű dolgokat tenni, főleg akkor, ha tisztában annak vele, nem lesz következménye.

Miután letelt a hat óra, Marina fogta magát, hang nélkül felállt és kisétált a teremből. A jelen lévő emberek nem voltak képesek belenézni a szemébe, mikor az ajtó felé sétált.

A kísérlettel bebizonyosodott, hogy a világon élő emberek java része, csak szimpla szerepet játszik, olyan szerepet, amit a társadalom tukmál rájuk. Ha viszont lehetőséget kínálnak nekik arra, hogy visszatérjenek normális, természetes állapotukba, akkor haladéktalanul meg is teszik.

Marina csak egyetlen jó tanácsot mondott a kísérlet után:

“Úgy bánjatok más emberekkel, ahogyan te magad is szeretnéd, hogy veled bánjanak!”

Te mit gondolsz erről a kísérletről?