Nincs is annál szebb, mikor egy édesanya teherbe esik és megkezdi élete legizgalmasabb időszakát. Viszont vannak, akik csak úgy jutnak anyai örömökhöz, ha örökbe fogadnak egy gyermeket. Anastasia Gulyaihina is egy volt közülük, aki 14 csodás gyermeket fogadott örökbe férjével együtt és a nevelőszülőségnek szentelték életüket. Szerették volna megváltoztatni az árvaházban élt gyerekek életét és egy jobb jövőt akartak nekik kínálni. Az orosz család elmesélte a történetét, amit mi a mai napon elhoztunk nektek.
19 éves korunkban gondolkodtunk el az örökbefogadáson
A férjemmel szerettünk volna segíteni olyan gyerekeken, akik árvaházban kénytelenek élni. Elgondolkodtunk azon, hogy örökbe fogadjunk néhány gyermeket, s az ötlet jó pár év után is élénken élt a gondolatainkban. Pár év eltelte után úgy döntöttünk, hogy saját gyermeket vállalunk, majd ha már a baba elég idős, akkor két másik gyermeket fogadunk örökbe.
Nem estem teherbe, ezért megváltoztattuk a tervünket
Összegyűjtöttük a szükséges papírokat ahhoz, hogy el tudjuk indítani a procedúrát. 2007-ben sikerült három csodás gyermek szüleivé válnunk. Ők voltak Sonya, Slava és Tanya. Viszont itt nem akartunk megállni, így az elkövetkezendő két évben további 6 gyermeket fogadtunk örökbe – Levet, Ruslant, Karinat, Emmat, Katyat és Kolyat.
2013-ban további 4 gyermeket vettünk magunkhoz – Nikitat, Mashat, Pashat és Timofeyt. 2017-ben pedig a család utolsó tagját vittük haza, aki a Yan névre hallgat. Szóval 14 csodás gyermek szüli lettünk.
Láthattuk, milyen traumatikus volt a gyermekeknek család nélkül nőni.
Eldöntöttük, hogy addig nem állunk le az örökbefogadással, ameddig van arra kapacitásunk, hogy segítsünk a nehéz körülmények közt élt gyerekeken. Néha, amikor ránézek a 4,7 vagy 11 éves gyerekeimre, el sem tudom képzelni, hogy mennyire nehéz lehetett az életük. Őket soha nem szerették, soha nem puszilták vagy ölelték meg, sőt azt sem tudják, hogy mik is ezek. Mi viszont próbálunk minden szeretetet megadni nekik, hiszen még a legtökéletesebb árvaház sem tudja helyettesíteni a család szeretetét.
Az örökbefogadott gyerekeink közül hatan már felnőttek és saját családot alapítottak, viszont mindig tartjuk velük a kapcsolatot. Nincs is jobb annál mikor látjuk, hogy milyen csodás emberekké váltak és milyen szép családot alapítottak.
Most 8 gyermekkel élünk egy fedél alatt, akik 11 és 18 év között vannak. A legidősebbek már főiskolai hallgatók,ezért java részt kollégiumban tartózkodnak, de hétvégére mindig hazajönnek. Ennek tükrében csak 6 gyerek él állandó jelleggel a házban. Igazán felnőttesen viselkednek, mindig van valami tennivalójuk, ám ha mégis unatkoznának, akkor betársulnak valakihez. Természetesen, mint minden családban, úgy itt is vannak konfliktusok, de azon vagyunk, hogy könnyen és egyszerűen túljussunk rajtuk. Általában fél óra alatt normalizálódik a helyzet.
Nagy család vagyunk, így szabályok nélkül a házunk egy kaotikus hely lenne
Arra motiváljuk a gyerekeket, hogy segítsenek a házimunkában, és a saját házuk táját is rendben tartsák. Minden elért eredményük, kötelességük beleszámít a zsebpénzükbe. A jó osztályzat, a házimunka és a többi gyerek segítése bizonyos értelemben plusznak számít, míg a helytelen viselkedés és a rossz jegyek redukálják a „bevételük”. Azért adunk nekik pénzt, mert szükségük van rá ahhoz, hogy el tudjanak menni a saját barátaikkal szórakozni. Ez a rendszer elég sok problémától szabadított meg minket.
Nem a génekben, hanem inkább a szeretetben hiszünk
Az árvaházakban élt gyerekek bizonyos fokig hasonlítanak a teljesen átlagos családok gyermekeihez, ám mégis sokban különböznek egymástól. Vannak dolgok, amiket egy árvaházi gyereknél csak el kell fogadni, mivel a mentális állapotuk nem ugyanolyan, mint egy rendes családba születetteké. Viszont az ő fejlődésük mozgatórugója a szeretet. Minden gyermeknek szeretetre van szüksége, ez számukra olyan mint a levegő… nélkülözhetetlen.
Mindegyik gyermekem különböző, de igyekszem nekik segíteni abban, hogy megtalálják a saját útjukat. Arra ösztönzöm őket, hogy próbáljanak ki különféle dolgokat, hogy megtudják mit szeretnének az életben és mit nem, miben jók és miben nem. Ez sokat segít nekik a személyiségük fejlődésében is.
A kislányom, Sonya például hiperaktív ennek tükrében szinte soha nem fárad el. A sport nagyon sokat segít neki abban, hogy szabályozza az energiáját. Szerencsére sikeres is abban, amit csinál, például volt pom-pomlány, tornász, ám most a súlyemelést próbálgatja. A jövőben szeretne edző lenni és hozzá hasonló gyerekekkel foglalkozni.
A fiam, Yan 13 évesen került hozzánk, de sosem kapott megfelelő oktatást. Sokat kellett küzdeni azért, hogy leüljön tanulni és foglalkozzon a jövőjével. Ő egy nagyon vicces, karizmatikus gyerek, aki sokat mosolyog és ezzel persze mindenkit le tud venni a lábáról. Elkezdett zenét írni és modellkedni, mi pedig mindent megteszünk annak érdekében, hogy támogassuk őt az útján.
Az árvaházi gyerekek nevelése nagyon nehéz feladat, de ez számomra már munka
Az árvaházból „kimentett” gyermekek lelke szinte teljesen üres és sok traumát foglalnak magukba, emellett pedig küzdenek saját démonaikkal is. Sokan visszaviszik az örökbefogadott gyerekeket az árvaházba, mert viselkedésbeli problémák miatt nem tudnak velük élni. Egyszerűen csak rá kellene mindenkinek jönni arra, hogy a szeretet és a törődés az, ami leginkább motiválja és formálja az ilyen gyermekeket. Fontos felismerni, hogy amikor egy gyerek rosszat tesz, valójában nem a gyerek a rossz, hanem a cselekedeteik, amik valójában az átélt traumák következményei.
Az évek alatt rengeteget tanultunk és olvastunk erről, megfigyeltük illetve elemeztük a saját, valamint mások tapasztalatait. Most százszor jobban megértjük ezeket a gyerekeket, mint 13 évvel ezelőtt.
A gyerekekkel egyenlő feltételek mellett építjük fel a kapcsolatainkat, s úgy hisszük ez a siker valódi kulcsa. Az árvaházakban dolgozó emberek nem minden gyerekkel tudnak foglalkozni, ezért agresszívan viselkedhetnek.
Viszont minden gyermek azt akarja, hogy emberként bánjanak velük. Amikor megismerik és megértik a kölcsönös tisztelet fogalmát, akkor fognak készen állni és együttműködni.
Egy család vagyunk és minden gyermekünk számára fontos a család. Szeretünk együtt lenni, sokszor szervezünk családi kirándulásokat és programokat. A gyereke soha nem féltékenykednek egymásra, sőt, mikor egy másik gyermeket akarunk örökbe fogadni, akkor nagyon izgatottak.
A potenciális nevelősülőket könnyű elriasztani például azzal, ha az árvaház személyzete barátságtalan, ha a gyermekek elutasítóak, vagy sajátos nevelési igényűek, fegyelmezetlenek és még sorolhatnánk. Ezek a „problémák” viszont csak kifogások, egyszerűen le kell küzdeni őket és át kell venni a vezető szerepet.
A gyerekeknek egy olyan emberre van szüksége, aki segít utat mutatni és feltétel nélkül szereti őket.
Amikor valaki legyőzi a félelmeit és visszatekint a múltba, akkor arra jön rá, hogy nem egy gyermeket, hanem egy embert mentett meg.
Mi megtanítottuk nekik mi az a szeretet, mi a kedvesség, és hogyan lehetnek boldogok. Úgy gondoljuk, hogy megéri ezt az utat választani, mert az ember úgy érzi magát, mint egy alkotó. Persze nem mindenkinek való a nevelőszülőség, de, aki kellő erőt és elszántságot érez magában, annak mindenképp egy csodás kaland lesz.
Én választottam ki az utam, így megtaláltam a sorsom, vagyis anya vagyok.
Fogadtatok már örökbe gyermeket?
