Szomorú, ám egyben örömteli pillanat is, mikor a gyermekek elhagyják a családi fészket és megkezdik saját önálló útjukat járni. Vagyis valami ilyesmit élhetnének át a szülők, viszont ma már egyáltalán nem így működik.
A valóságban sajnos sokkal bonyolultabb a helyzet, ugyanis kilátástalanabb a fiatalok jövője. Nyugaton, vagyis Európában és az Egyesült Államokban egyre több fiatal marad a szüleivel egy háztartásban. Andrea Breen, a Családi Kapcsolatok és az Alkalmazott Táplálkozástudományi Guelph-i Egyetem tanszékének docense kutatást végzett ezzel kapcsolatban.
Breen szerint az anyagi helyzet kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a fiatal felnőttek miért élnek olyan sokáig a szüleikkel. Egyre több családnak kell összeraknia a pénzét, hogy az alapvető szükségleteket kifizethessék maguknak, például az albérlet és/vagy rezsi, az élelmiszerek, egészségügyi ellátás és oktatás költségeit. Az anyagi kilátástalanság arra ösztönzi a fiatalokat, hogy a szüleikkel éljenek tovább, vagy visszakötözzenek hozzájuk egy bizonyos idő után.
Az európai országok közül torony magasan vezet Horvátország ugyanis ott a fiatalok 30-35 éves koruk között is még a szüleikkel élnek. Ezután jön Szlovákia, Málta és Magyarország, ahol átlagosan 30 éves korukig laknak a fiatalok a szüleikkel.
A 2018-as Eurostat adatai szerint az Európai Unióban élő fiatalok átlagéletkora meghaladja a 25 évet, mire úgy döntenek, hogy kirepülnek a fészekből. A 2017-es Eurostat eredményei szerint a 25 és 34 éves kor közötti férfiak 35,3%-a, az azonos korú nők pedig 21,7%-a él együtt a szüleivel. Dániában, Finnországban és Svédországban ezek az arányok a legalacsonyabbak.
Egy 2018-as statisztika szerint a montenegrói „fiatalok” átlagéletkora 32,8 év, mire úgy gondolják, hogy ideje továbbállni.
Breen másik indokot is talált arra, hogy miért maradnak a fiatalok a szüleikkel. Kanadában, Ausztráliában, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában a fiatalok aktívan részt vesznek a családtagok gondozásában, legyen az fiatalabb vagy idősebb.
„A családtagok arra törekszenek, hogy kitöltsék az egészségügyi és szociális jóléti rendszerek hiányosságait, amelyek nem nyújtanak megfelelő ellátást és támogatást a krónikus betegségben szenvedő, fogyatékos, mentálhigiénés küzdelmekkel és függőségekkel küzdő emberek számára. Ez az idősebb lakosoknál különösen fontos. A nagyszülők gondozásának nagy részét most az unokák végzik.”
„Nemrég interjúkat készítettem a CBC Canada-val, miután híreket kaptunk arról, hogy egy New York-i pár eljárást indított a 30 éves fiúk ellen, hogy végre elköltözzön a házukból. Nyilvánvaló, hogy ez egy extrém példa a családi konfliktusokra, amelyek egy (felnőtt) gyermekhez kapcsolódnak, aki amúgy túl sokáig élt a szüleivel.” – mondta Breen
„Fontos kiemelni, hogy a nagy családok együttélésének tendenciája részben annak a szörnyű pénzügyi küzdelemnek köszönhető, amellyel sok család nap, mint nap szembesül. Sok embernek nincs más választása, mint hogy a szüleivel (vagy felnőtt gyermekeivel) együtt éljen annak érdekében, hogy meg tudjon élni. Másrészről, néhány család számára ezek a változások lehetőséget teremtenek, hogy közelebb kerüljenek a családtagokhoz.”
A Guardian szerint a Civitas Thinktank megállapította, hogy az elmúlt 20 év alatt drasztikusan nőtt azoknak a fiataloknak a száma, akik a szüleik mellett élnek. 1997-ben a fiatal britek (20-34 évesek) 19,48%-a élt a szüleivel; 2017-re ez a szám 25,91%-ra ugrott.
Te mit gondolsz erről?
