9 felfedezés, amire nem létezik magyarázat

3

A világ és története csordultig van meglepő tényekkel és legalább ugyanannyi rejtéllyel. Egyetlen élet vajmi kevés ahhoz, hogy mindent lássunk, felfedezzünk vagy csak halljunk róluk. Továbbá, nemcsak a föld feletti dolgokról beszélünk, hanem azokról az érdekességekről is, amik mélyen alatta fekszenek, rejtőznek.

Posztunkban olyan izgalmas tényeket és dolgokat osztunk meg veled, amiket, ha személyesen nincs is szerencséd látni, nem árt, ha tudsz róla. Ugyanis, nemcsak a történelemkönyvekből tanulhatunk, hanem böngészés közben az internetről is. Cikkünk is újabb lehetőség tudásod bővítésére.

Moa madarak

A moák (Dinornithidae) egykor Új-Zéland szigetein éltek és hatalmasra nőtt röpképtelen madarak voltak. A moa madarak a struccalakúak rendjének egyik családját alkották.

Legfőképp rovarokkal, puhatestűekkel, kisebb kétéltűekkel,valamint magvakkal, bogyókkal, gyümölcsökkel és levelekkel táplálkoztak. A tudósok szerint az egyes fajok jellegzetes hangokat adhattak ki, ami azt a célt szolgálta, hogy Új-Zéland nehezen járható területein egymást hívogassák.

A 13. században, a maorik betelepülése után kezdődött kihalásuk, ami valószínűleg a 18. század elején fejeződött be. A törzs tagjai vadásztak, főleg a moákra. Amikor 1769-ben James Cook kikötött a szigeten már nem találkozott élő példányokkal.

A huszadik században a kutatók egy moa karmára bukkantak, ami viszonylag jó állapotban volt, ezt pedig, sikerült is megőrizniük.

Saksaywaman templomkomplexuma, Peru

Cusco városa az inka birodalom történelmi fővárosa. Az építkezés 1100 körül kezdődött, a komplexumot az inkák bővítették. A 13. században hatalmas kövekből építették fel a falakat, méghozzá egyetlen csepp habarcs nélkül. Gondosan és rendkívül precízen vágták el a sziklákat, hogy azok szorosan illeszkedjenek egymáshoz. A terület 3701 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. 1983-ban Cusco és Sacsayhuamán együtt felkerült az UNESCO Világörökségeinek listájára.

Azt azonban, a mai napig nem sikerült kideríteni, hogyan épült fel a komplexum, ugyanis minden blokk sima felülettel és lekerített sarokkal rendelkezik és tökéletesen passzol egymáshoz.

A Napkapu, Bolívia

A Napkapu Tiahuanacoban található, egy ősi és titokzatos városban, Bolíviában. A város 400-900 között élte virágkorát. A megalitikus építészet remekeinek tekinthetők különleges kidolgozottságú diorit, bazalt, andezit és mészkő építményei. Ez az egyik legvitatottabb leletegyüttese, ugyanis tudományos magyarázat még nem született arra, hogy az írásbeliséget nem ismerő ajmara-indiánok miért és milyen technológiával készítették az építményt. Tiahuanaco romja 2000 óta része az UNESCO kulturális világörökségének.

Longyou-barlangok, Kína

A Longyou-barlangok, más néven Xiaonanhai kőkamrák, amik 24 mesterséges homokkő-barlangból állnak és a Fenghuang dombon helyezkednek el. A több, mint kétezer évvel ezelőtt létrehozott történeti dokumentumokban sem szerepeltek. A gazdák 1992-ben fedezték fel őket.

A barlangok felépítéséhez több ezer emberre lehetett szükség, de a történelmi iratok sem ezt, sem pedig az építéshez alkalmazott módszereket nem említik meg.

A befejezetlen obeliszk, Egyiptom

Az obeliszk ókori egyiptomi napszimbólum, mi magas, felfelé keskenyedő, négyzet keresztmetszetű kőoszlop, amely gúla alakú csúcsban végződik. Az ókori obeliszkek gyakran monolitikusak, vagyis egy kőből kifaragottak voltak, napjainkban azonban, leginkább több kőből rakják össze őket, belsejük pedig, üreges lehet.

Ezt az obeliszket kezdetben egyetlen sziklafalból faragták, de úgy tűnik, hogy repedni kezdett. Így ebben a helyzetben maradt, befejezetlenül. Méret egyszerűen megdöbbentő.

A víz alatti város Yonaguni, Japán

Az ősi várost Kihachiro Aratake, búvár oktató fedezte fel teljesen véletlenül. A víz alatti város az összes tudományos elméletet összezavarta, ugyanis a szikla, amiből faragták már körülbelül tízezer éve volt a víz alatt, vagyis jóval azelőtt, hogy az egyiptomi piramisokat megépítették volna. A régészek úgy vélik, ebben a korszakban az emberek barlangokban éltek, nem vadásztak és minden bizonnyal kővárosokat sem tudtak felépíteni. Így rejtélyes, hogy ki és hogyan hozta létre ezt a komplexumot.

Mohenjo-daro (“A halottak dombja”), Pakisztán

Az Indus-völgyi civilizáció egyik legnagyobb és legszervezettebb városának romja, ami a mai Pakisztán Szindh tartományában található. Az egykori várost időszámításunk előtt 2500 és 2100 között az Indus partján élő Harappá-kultúra népe építette.

A város bukásának miértje előtt évtizedek óta értetlenül állnak a szakértők. 1922-ben Banerji indiai régész fedezte fel az ősi romokat. Arra azonban, hogyan pusztult el a város vagy mi történt a lakossággal az ásatások nem adtak választ. A bronzkori városrom 1980 óta az UNESCO kulturális Világörökségének része.

L’Anse aux Meadows (Medúzák öble), Kanada

A janadai település Új-Fundland legészakibb csücskében található. A viking falu maradványait Helge Ingstad és archeológus felesége, Anne Stine Ingstad fedezte fel 1960-ban.

Az ásatások során a falu korát igazoló lakóhelyeket, eszközöket és felszerelést találtak. A település házai, amiket még Kolumbusz Kristóf megjelenése előtt ötszáz évvel építettek, a legkorábbi európai származású építészeti szerkezetek Észak-Amerikában.

Costa Rica óriási kőgömbjei

Ezek a titokzatos kőképződmények nemcsak tökéletes gömb alakjuk miatt rendkívül érdekesek, hanem ismeretlen eredetük, keletkezésük és mivoltuk miatt is. Az 1930-as években fedezték fel őket. A helyi legendák szerint a kőgömbök rejtett aranyat tartalmaznak, de a legenda megdőlt, amikor néhányat feltörtek és üresnek bizonyultak. Napjainkban mintegy háromszáz különböző méretű kőgolyó található a Diquís-deltában. Készítőik ismeretlenek, de közmegegyezés szerint a kihalt Diquís-kultúrához köthetők.