8 népszerű termék, amit véletlenül találtak fel

A feltalálóknak nem egy, nem két nap alatt születnek meg ötleteik, arról már nem is beszélve, hogy mennyi ideig tart a megvalósítás. Hosszú hetek, hónapok vagy akár évek munkájába kerül, mire hozzánk, fogyasztónkhoz elér az a bizonyos termék. Ugyanakkor bizony léteznek olyan árucikkek, amiket mindennap használunk, de fogalmunk sincs róla, hogy egy véletlen felfedezésnek köszönhetjük létezésüket.

Kedvenc ételeink, használati eszközeink, készülékeink és játékaink között is vannak, amik pusztán a szerencsének tudhatók be. Posztunkban ilyen véletlenszerű találmányokat mutatunk meg, amik megváltoztatták az egész világot és látásmódunkat.

Burgonyachips

Az első burgonyachips csalódottságból és dühből készült el. George Crum, a New York-i Saratoga Springs-i Moon Lake House főszakácsa volt, aki 1853-ban sült krumplit készített az étterem egyik vendégének, aki folyamatosan visszaküldte azt. Véleménye szerint a krumpli túl vastag, nedves és olajos volt. Crum ekkor hajszál vékonyra vágta fel a burgonyát, ropogósra sütötte és jól megsózta. Szóval, nagy köszönettel tartozunk az elégedetlenkedő vendégnek, aki miatt a főszakács megalkotta ezt a harapnivalót.

Mikrohullámú sütő

A mikró egy igazi áldás az életünkben, hiszen pillanatok alatt megmelegíthetjük ételeinket és kiolvaszthatjuk, amit csak szeretnénk. Percy Spencer, mérnök 1946-ban a Raytheon Corporationnél végzett radarkutatást. Ekkor észrevette, hogy nadrágja felforrósodott és a zsebében lévő csokoládé megolvadt. Ezt követően Spencer megalkotta a mikrohullámú sütőt.

Szacharin

A szacharint vagy cukorpótlót mindannyian ismerjük, azt viszont kevésbé, hogy ki találta fel és hogyan. Konsztantyin Fahlberg, orosz kémikus 1877-ben egy este sokáig dolgozott és hazaérve kézmosás nélkül esett neki vacsorájának. Ekkor meglepően édes ízt érzett, amit a kezén maradt vegyszer okozott. Ekkor visszament a laborba és az összes aznap általa használt vegyületet megkóstolta és végül rátalált egy túlfőzött főzőpohárra, ami az édes ízt okozta. Szóval, ha a kémikus kezet mos étkezés előtt, akkor valószínűleg még most sem ismerjük a szacharint.

Play-Doh

Egyik kedvenc gyerekkori játékunk, a gyurma eredetileg tisztítószer lett volna. Ezt a pasztát alkalmazták a takarításhoz, ám később a terméket gyártó cég csődbe ment. Véletlen történt, hogy a gyerekek gyúrni, formázni kezdték az anyagot. A szakemberek ezután színeket és illatokat adtak az anyaghoz, majd kivonták belőle a tisztítószert. A Play-Doh napjainkban az egyik legismertebb és legnépszerűbb játék a gyerekek körében.

Slinky

A játék létrejöttét nem kutatásoknak köszönhetjük, a szakemberek nem ezt keresték. Richard Jones egy haditengerészeti mérnök volt, aki feszítőrugókkal fejlesztett ki egy tárgyat, aminek segítségével a csatahajók erejét kísérte figyelemmel. A Slinky ennek köszönhetően jött létre 1943-ban.

Coca-Cola

John Pemberton, atlanti vegyész a fejfájás és a másnaposság ellenszerét kutatta és egy szirupot kotyvasztott. 1885-ben életbe lépett a szesztilalom az Egyesült Államokban, így Pemberton arra kényszerült, hogy egy kokacserje alapú szirupot hozzon létre, amit aztán vízzel lehet hígítani. Aztán egy napon egy hanyag csapos víz helyett szódavízzel húzta fel a sűrű szirupot, amit aztán bevizsgáltak. Mások szerint a vegyész kérésére történt így, de ez ma már teljesen mellékes kérdés. A fogyasztók tetszését hamar elnyerte az új ital, azóta pedig a Coca-Cola népszerűsége töretlen.

Fagylalttölcsér

A fagylalt a 19. század végén már a szélesebb tömegek számára is elérhetővé vált. Akkoriban papír-, üveg- vagy fémtálakban szolgálták fel a hűsítő nyári édességet. A fogyasztók a fagyi elfogyasztása után visszaadták a tálakat vagy éppen elejtették őket. Az 1904-es Világkiállításon rengeteg fagylaltárus jelent meg, valamint gofriárusok is voltak a helyszínen. A hőségben a fagylalt nagyon kelendő volt, ám a gofri már kevésbé. A papírtálkák elfogytak és Ernest Hamwi, gofriárus tölcsérbe tekerte az általa készített gofrit és abba helyezték bele a fagylaltot. A világ első fagyi tölcsére a gofri volt, az ostya csak ezután következett.

Tépőzár

A tépőzárat 1958-ban szabadalmaztatták és ma is számos területen nagy hasznát vesszük. George de mestral, svájci villamosmérnök egy kutyasétáltatás során vette észre, hogy a bojtorján bojtjai hozzátapadnak ruhájához. Azonnal megvizsgálta ezeket és mikroszkóp alatt látta, hogy a bojtokon több ezer kampó van. Így készített egy kétoldalú rögzítőrendszert, amelynek egyik oldala merev kampókkal volt ellátva, a másik pedig puha hurkokkal, mint a saját nadrágjának szövete. A legtökéletesebb anyagnak a nejlon minősült és ezáltal megszületett a tépőzár, vagyis a Velcro, ami az angol velvet, azaz bársony és a crochet, azaz horgolás szavak összevonásából jött létre.