A hétköznapi életünkhöz kapcsolódó átverésekre viszonylag gyorsan, pár nap-hét alatt fény derül és már automatikusan kerülni tudjuk azokat. Az ‘unokázós’ csalókra, az utcai zsebesekre és a csodaszerereket áruló házalókra már könnyű felkészülnünk, hiszen a média és az internet számos alkalommal hívja fel figyelmünket módszereikre.
Az elmúlt 10-15 évvel ellentétben, akkoriban mikor a telekommunikáció még kevésbé volt fejlett, az emberek kevésbé voltak tájékozottak a rájuk váró veszélyekkel kapcsolatban, amit a csalók pofátlanul ki is használtak.
Cikkünkben minden idők legleleményesebb csalóit mutatjuk be nektek!
George C. Parker (1870-1936), aki eladta fél New York-ot, többször. 
Parker nem bonyolódott bele utcai csalásokba, piti ingatlan cécókba, inkább a grandiózus átverésekben látta a sikert.
Értékesítette Metropolitan Museum of Art-ot, a Szabadság-szobrot, de még a Brooklyn-hidat is naiv áldozatainak. Utóbbi volt az abszolút favoritja, melyet ‘pályája’ csúcsán heti kétszer is áruba bocsájtott. A férfi telhetetlensége azonban a hírhedt Sing Sing börtönig vezetett, ahol 1928-tól élete végéig élvezhette a fogház vendégszeretetét.
Victor Lustig (1890-1947), aki ócskavasként értékesítette az Eiffel-tornyot.
Fiatalon egy 30.000 dollár értékű pénznyomó gépet adott el -többször- kapzsi, haszonleső embereknek. A dolog azért működött, mert a gépezet az első pár használat során még valóban százdolláros bankókat ontott magából, ám pár üzembe helyezés után már csak üres papír jött ki belőle. Mivel a férfi tudta, hogy feljelentést senki nem tehet ellene, mivel az öncélú pénznyomtatás bűncselekménynek számított, ezt a trükköt több tucatszor elkövette.
Ám nem ez volt Lustig leghíresebb szélhámossága.
A férfi azzal került be a történelemkönyvekbe, hogy többször eladta az Eiffel-tornyot, amit egy kupac ócskavasként értékesített hatalmas összegekért, sőt arra sem volt rest, hogy extra díjként kenőpénzt is zsebre tegyen a ‘lezsírozott’ üzletért.
Elfogása után az Alcatrazba került, a rá kiszabott 20 éves büntetést azonban nem tölthette ki, szabadulása előtt elhalálozott.
Charles Ponzi (1882-1949) a piramisjátékok atyja.
Ponzi annyira úttörő volt a ma már jól ismert műfajban, hogy az angol nyelvben a mai napig az ő nevét viseli az átverés elnevezése (Ponzi-scheme).
Ponzi több apró stiklijét követően óriási pénzszűkében volt, ezért a gyors pénzsszerzés reményében egy részvénytársaságot alapított. Az első befektetőknek azt ígérte, hogy 90 nap alatt megduplázza a befektetésüket. Az egyre több érdeklődőt látva ezt 45 napra rövidítette és 50% -os kamatot ígért. Az emberek szinte lapátolták hozzá a pénzüket, hiszen a bankok akkor csak 5% -os éves kamatot fizettek betétjeikre. Az első pár befektetőt kifizette a később érkezettek pénzéből, amit természetesen a szerencsések jól szét is kürtöltek. Más sem kellett az embereknek, akik mindenféle tevékenység nélkül akarták megsokszorozni a pénzüket. Tömegesen vitték megtakarításaikat Ponzihoz.
Lebukása után haladéktalanul Olaszországba toloncolták, ahol rejtélyes módon, nem sokkal később Mussolini pénzügyi tanácsadója lett.
Frank Abagnale (1948-) a világszerte ismert csekkhamisító.
Tiniként a valódira megszólalásig hasonlító, ám hamis csekkek gyártásával kezdte pályafutását, melyekből rögtön csekély 2,5 millió dollárt sikerült összeszélhámoskodnia.
Megannyi karaktert megszemélyesített csalásai során. Volt Pan Am pilóta, orvos és ügyvéd is. Több évnyi utazgatás után a franciaországi Montpellierben fogta el a helyi rendőrség. Elfogása után 4 évig ült a rács mögött, szabadulását követően azonban igazi nagyágyúvá vált a csalások kutatásában, a hatóságoknak gyakran dolgozott tanácsadóként.
A Tom Hanks és Leonardo DiCaprio főszereplésével készült „Kapj el ha tudsz!” című, nagy sikerű film az ő pályafutását, módszereit és életét mutatja be.
Bernard Madoff (1938-) a piramisjáték újragondolója.
Madoff a legóvatosabb becslések szerint is ~36 milliárd dollárral károsította meg a nagy hozamra és gyors gazdagodásra vágyó áldozatokat.
A férfi jövedelmező legális üzletei mellett egy piramisjátékra hasonlító módszert kezdett el létrehozni még a 90′-es évek elején.
Irreálisan nagy hozamokat jósolt befektetőinek, majd nem létező bevételeket produkált papíron a lényegében meg sem történt ügyletekből, mialatt a kezdeti befektetők kivételes hozamát az újonnan jelentkező résztvevők által betett pénzekből fizette ki. Több ezer civil befektető mellett, számos nemzetközi pénzintézetet és befektetői csoportot is sikerült megvezetnie a számokkal és pénzzel való bűvészkedése során.
Az egykori Nasdaq-elnök bűnösnek vallotta magát és előreláthatólag örökre börtönben marad már, azonban van egy apró kis bökkenő a sztoriban, ugyanis a pénz nagy részének nyoma veszett: csupán 700 millió dollár hollétét sikerült eddig felderíteni.
A nyomozás lezárásával a gigászi csalót 150 éves börtönbüntetésre ítélték, letartóztatása után adott nyilatkozatában, csak annyit jegyzett meg flegmán, hogy:
„Csak azt csodálom, hogy nem buktam le sokkal korábban!”
Shaun Greenhalgh (1961-) a hamisított műkincsek neppere. 
A közel 17 évig tartó ‘karrierje’ alatt több millió angol fontot zsebelt be műremekek hamisítványainak értékesítésével.
Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy csak kevésbé tájékozott, ám gazdag műgyűjtőket sikerült átvágnia, érdemes megemlíteni, hogy sikerült eladnia egy Gauguin-t az Art Institute of Chicagonak, valamint egy ókori egyiptomi szobrot a British Museumnak is. Lebukása után nemcsak őt, hanem az egész Greenhalgh családot dutyiba vágták, szülei játszották ugyanis az ügyletek során az elszegényedett tulajdonosokat, akik ‘szeretnének egy régi örökségtől megválni’.
Cole A. Bartorimo (1985-) a tini, aki egy hónapon belül szakított egymillió dollárt.
Nem is olyan rég, pontosan, 2001 őszén egy Cole A. Bartorimo nevű srác alapított egy kis céget.
Az Invest Better 2001 elnevezésű vállalkozás legfőbb célja nem volt más, mint rendkívül hiszékeny és kapzsi befektetők feltérképezése, akik gyorsan, kockázatok nélkül, ám nagy nyereséggel óhajtották ‘megpörgetni’ a pénzüket.
A tini fiú csábító (kamu)ajánlata, miszerint a befektetés összegétől függően 125-2500%-os kamatot is realizálhatnak az ajánlatát elfogadók rendkívül népszerű volt.
Több, mint 1000 ember adta oda az Invest Betternek a pénzét egy hónapon belül.
A nagyra vágyó ifjú pontosan erre számított, mindent kitervelt. Az egymilliót szépen áthelyezte egy Costa Rica-i számlára és készült a kerékoldásra. Szerencsétlenségére a rendőrök előbb jöttek rá kilétére, mint ahogy menekülni tudott volna az országból.
+1: Akit a legrafináltabbnak ítéltek hazánkban
Hamrák János (1887-1930), aki eladta a Rottenbiller utcát.
Minden idők leghírhedtebb és legzseniálisabb magyar szélhámosaként Hamrák Jánost emlegetik.A férfi pályafutása kezdetén apró-cseprő csalásokba, sikkasztásokba bonyolódott, műkincsekkel seftelt. 1909-ben, amikor hallomást szerzett róla, hogy Székesfehérvár városának nagy mennyiségű fatéglára lenne szüksége azonban már nagyobb ‘bizniszbe’ vágta fejszéjét.
Információja szerint a város a piacterét kívánta volna lefedni a burkolóelemekkel, ezért ellátogatott oda és elhintette néhány fiatal városatya jelenlétében, hogy a fa-áruk ára soha nem látott történelmi emelkedés előtt áll, ám minő véletlen, neki akad vagy tizenöt vagonnyi használt fatéglája, amitől szívesen megválna 9000 aranykoronáért.
A hivatalnokok nem késlekedtek sokáig, azonnal átadták neki az általa kért összeget, Hamrák pedig már aznap segédmunkásokat verbuvált Pesten a Rottenbiller utcát borító faburkolat felszedésére.
A munkálatok során senkinek nem volt gyanús jelenléte, a városvezetés alkalmazottjának adta ugyanis ki magát. A faanyag felszedése rekord gyorsasággal, 6 nap alatt elkészült, egy héten belül már Székesfehérvárra is szállították azt.
A Rottenbiller utca a műveletet követően hetekig állt feltúrva, burkolat nélkül. Amikor a felháborodott lakók a városvetést számon kérték, hogy miért nincs kész még az útfelújítás, a hivatalban lévő illetésesek azt válaszolták, hogy biztosan a kivitelező cég nem halad a terv szerint a munkával, de ne aggódjanak. Csak később, hetekkel a faelemek felszedése után kezdett gyanakodni a budapesti vezetés, hogy átverés elszenvedői lehettek, Hamrák pedig évekig élt irigylésre méltó színvonalon a kicsalt pénzből.
Szerinted melyikük volt a legrafináltab?
Küldd el véleményed kommentben!
Amennyiben tetszett a cikk, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel is azt!
