Atima Bhatnagar olyan gyötrelmes fájdalmakkal küzd, hogy még a sétálás is nehezen megy számára. A kétgyermekes anya képtelen fizikai kapcsolatot létesíteni párjával vagy kimenni a házból anélkül, hogy ne szenvedne. 30 év alatt 500 vizsgálaton átesett mire rájöttek, hogy endometriózisa van.
A most 41 éves Atima tizenéves kora óta szenved ettől a betegségtől, s ez az állapot az Egyesült Királyságban minden tizedik nőt érint. De, hogy mi is ez a betegség? Nos, a méh nyálkahártyájához hasonló sejtek kezdenek el nőni méhen kívül, melyek véreznek és havonta növekednek. A menstruációs vérzéssel ellentétben ezek nem tudnak kiürülni a szervezetből így hegesedést, összenövést okozhatnak.
Míg meg nem műtötték, addig minden hónapban három hétig szenvedett a fájdalmaktól. Átlagosan hét és fél évbe telik mire a tünetek megjelenésétől eljutnak a diagnosztizálásig. 30 év alatt 500 vizsgálaton esett át, de az orvosok mindig félrediagnosztizálták.
„Ez egy olyan rendellenesség, ami az elmúlt 30 évem keserítette meg. Elviselhetetlen fájdalmaim voltak és volt, hogy a nyilvánosság előtt hánytam össze magam. Életem minden egyes szakaszára kihatott és a fájdalmak szinte egész hónapban jelen voltak, nemcsak a menstruációm alatt. Még a WC-re járás, leülés és a sétálás is fájdalmas volt. Éveken át tévesen diagnosztizáltak, például irritábilis bél szindrómával, laktóz intoleranciával, gyomor-bélrendszeri rendellenességgel.” – mondta Atima.
Tizenévesen Atima gyakori és nagyon fájdalmas gyomorgörcsökre panaszkodott ezért többször hazaküldték az iskolából. Édesanyja 14 évesen elvitte orvoshoz, de ott azt mondták, hogy amit tapasztal az normális ezért erős fájdalomcsillapítót kapott.
„Az iskolában dolgozó nővér azt mondta, ez teljesen normális viszont én nem tartottam annak, mivel minden ruhámat átvéreztem így pedig rettegtem a menstruációtól. Emlékszem, hogy 11 évesen az egyik nagy bevásárlásunk során úgy éreztem meghalok a fájdalomtól. Mikor egyre jobban erősödtek a görcsök odahánytam az áruház padlójára.” – mesélte.
15 éves korában felírtak neki egy fogamzásgátlót, ami elviselhetőbbé tette a fájdalmat és az erős vérzést.24 évesen viszont azt mondta az orvosnak, hogy nem akar egész élete során fogamzásgátlót szedni.
Egy ideig a fogamzásgátlót leváltotta egy erős fájdalomcsillapító, de miután az nem működött azt javasolták, hogy térjen vissza a fogamzásgátlóra. A rengeteg elvégzett vizsgálat ellenére mindig azt a választ kapta, hogy nincs semmi baja.
28 évesen találkozott a 20 éves Mark Maryonnal, aki később a férje lett. A kapcsolatuk elején rettegett, hogy a fájdalom miként fog hatni a viszonyukra. Az endometriózis miatt Atima hangulata mindig változott. Volt, hogy egy kis semmiségen húzta fel magát és állt bele partnerébe. Viszont Mark nagyon jól kezelte ezeket a helyzeteket.
Mikor kapcsolatuk komolyabbá fordult szóba jött a gyermekvállalás. Atima aggódott, hogy a rendszeresen szedett tabletták miatt képes lesz-e teherbe esni.
„Mondtam Marknak, hogy nem vagyok biztos benne, hogy lehet gyerekem. Ezért leálltam a tabletta szedésével és újra át kellett élnem a szörnyű fájdalmakat. Képtelen voltam normális életet élni.”
Atima körülbelül hét hónap után teherbe esett. Elmondása szerint nagyon izgult, de megkönnyebbült, hogy lehet gyermeke. Ennek ellenére várandósságára rossz élményekkel emlékszik vissza. Vészes terhességi hányása volt, ezért kórházba került. 2011-ben megszülettek ikerlányaik Aanya és Riya.
Atima a szülés után úgy érezte, hogy hormonjai nagyon felborították a mindennapjait, s a menstruációja is visszatért néhány hónappal később, ami elviselhetetlen volt.
„Sokkos állapotban voltam akkor, mikor épp csak ismerkedtem az anyasággal. Borzalmas fájdalmaim voltak, rosszabbak, mint a terhesség előtt. Két héttel a menzeszem előtt letört voltam és semmihez sem volt kedvem. Markot sem engedtem közel magamhoz. Még a simogatás is fájt. A menstruációim között voltak random vérzéseim, amit az együttlét váltott ki. Mark ekkor szörnyen érezte magát. Havi szinten csak egy olyan hét volt, ami alatt normálisnak éreztem magam. ” – emlékezett vissza Atima.
Miután 2016-ban abbahagyta a fogamzásgátló tabletta szedését elviselhetetlen fájdalmakat kezdett újra érezni még akkor is mikor nem menstruált. Hangulata folyamatosan ingadozott. Atima mindenért cseszegette a már 33 éves Markot.
2017-ben ismét fogamzásgátló szedésére ösztönözte a háziorvosa, de Atima elutasította és szorgalmazta a belső vizsgálat elvégzését. Mindig is azt érezte, hogy aggályait elutasítják így most nem engedett és kiállt döntése mellett.
„Zavarodott voltam és aggódtam, mert nem tudtam honnan származik ez a fájdalom. Tudni akartam, miért befolyásolja annyira a mindennapi életemet, ha semmi baj nincs. Az egész csak a fejemben lett volna?” – mondta.
A következő évben a háziorvosa egy nőgyógyászhoz irányította. Azt mondták neki, hogy úgy tűnik cisztái vannak, ezért további vizsgálatra küldték. Ezen kívül mammográfiára is beutalták, mivel mellfájdalomra is panaszkodott. A vizsgálatok azt mutatták, hogy Atimának endometriózisa van.
„Azt mondták, hogy sokkal hamarabb indult be a menstruációm mint kellett volna, így az ösztrogénszintem magasabb volt, ami táplálta az endometriózist.”
Néhány nappal később Atimat újabb lesújtó hírek érték. A mammográfiai vizsgálat során kiderült, hogy korai stádiumú emlőrákja van. 5 hétig kapott sugárterápiás kezelést, mely rendkívül fárasztó és megterhelő volt a szervezete számára.
„Kimerültem az összes mellműtét és sugárterápia miatt.” – vallott őszintén.
2019 júniusában beszélt arról, hogy élete végéig vizsgálatokra kell járnia az emlőrák miatt.
Atima pár hónappal később elment egy másik nőgyógyászhoz, aki azt mondta, hogy kulcslyuk műtétre van szüksége ahhoz, hogy az endometriózist eltávolítsák a medence és a méh területéről. 2019 decemberében meg is műtötték a Clementine Churchill magán kórházban.
„Elmondták, hogy az endometriózisom már négyes stádiumban volt ezért nincs rá gyógymód és bármikor visszanőhet még a műtét után is. Azt is hozzátették, hogy a méhem kétszer akkora, mint egy normális nőé. Megkönnyebbültem, hogy ez a probléma nem csak a fejemben létezett.”
12 hetes felépülési időszak következett, ám 3 héttel később menstruációja visszatért és rosszabb volt, mint valaha. „Olyan volt, mintha a méhem ki akart volna jönni a testemből. A felépülési időszak nagyon nehéz volt, de nem is vagyok benne biztos, hogy valóban felépültem, mivel az állapotomra nincs valódi gyógymód. A műtét után többször felmerült benne, hogy vajon túlélem-e mivel a fájdalmaim olyan erősek voltak. Már a méheltávolításon gondolkodom, hátha az megoldaná a problémát.”
Atima, most az Egyesült Királyságbeli „Endometriosis UK” jótékonysági szervezet nagykövete. Célja, hogy felhívja mindenki figyelmét ennek a betegségnek a súlyosságára. Folyamatosan kampányol, hogy minél többen ismerjék meg, illetve, hogy a hasonló helyzetben lévő nők ne hallgassák el a problémát.
„Szeretném, ha az emberek tudnák, hogy nincsenek egyedül. Annak ellenére, hogy mindennap fájdalommal élek, soha, de soha nem fogom feladni.”
Itt egy videó, melyben az endometriózis súlyosságáról beszélnek a nők.
