Az embereknek nagyon nehéz időszakon kellett átmenniük és keményen kellett küzdeniük, hogy elérhessék az egyenlő bánásmódot. Ezzel lehetővé téve számukra, hogy egy modern társadalomban éljenek. Napjainkban már mindenki kiválaszthatja, melyik az a hobbi amit űzni szeretne illetve attól sem kell senkinek félnie, milyen munkát vállaljon el, hogy elkerülje a megkülönböztetést. Ez a határ mára már nagyon egybemosódott. A divat is hatalmasat változott az évek során. Ám ezeknek az embereknek is meg kell birkózni a kritikákkal és előítéletekkel, ha ők nem lettek volna és nem álltak volna ki saját maguk mellett, talán mi akik a mai világban élünk sosem tapasztaljuk meg, azokat a csodás dolgokat, amiket ők forradalmasítottak.
Kathrine Switzer volt az első nő, aki 1967-ben először futott a Bostoni maratonon. Ez 5 évvel azelőtt történt, mielőtt a nők ténylegesen indulhattak volna ebben a sportágban. A képen a rendező megpróbálja megakadályozni, hogy befusson a célba.
Az angol szupermodell Jean Shrimpton egy mini ruhát visel egy Melbourne-i futam alatt. Az öltözéke hatalmas felháborodást keltett a vendégek között 1965-ben.
Ez a két lány először visel miniszoknyát Capetown utcáin 1965-ben.
Maud Wagner, az első ismert női tetováló művész, aki kitetoválta saját testét 1907-ben.
Jó korán kezdődött ez a láz. 
Ez a két lány az elsők között volt, akik nyilvánosan is megmutatták csupasz lábaikat Torontóban. (1937)
A brit női választójogi mozgalom tagjai tüntettek a nők szavazójogáért. (London, 1906)
1966-ban Yves Saint Laurent divattervező a nőknek nadrágkosztümöt tervezett, amit ma már nagyon sok üzletasszony szívesen visel. Bár, aki ilyen ruhában akart étterembe menni, azt sajnos nem engedték be. Mert ilyen ruhát nagyon sokan egyértelmű provokációnak tekintették. 
Annette Kellermann, profi úszó, film színésznő és író fürdőruhában pózol a kamerák előtt. 1907-ben azonban letartóztatták és szemérmetlen viselkedés miatt vádat emeltek ellene.
Az Amerikai Egyesült Államokban volt egy csoport, mely erkölcsös emberekből állt, ők a szemérmetlen fürdőruhák ellen tüntettek. Ezen a fotón, a színésznő, Lila Lee egy hagyományos fürdőruhát visel az 1920-as években. 
Ezt a nőt azért tartóztatták le, mert olyan fürdőruhát viselt, ahol az egész lába látszott. (Chicago, 1922)
Elizabeth Eckford volt az első fekete bőrű diák, aki a fehérekkel együtt mehetett órára. Ezt a fényképet 1957-ben készítették, miután az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága úgy határozott, hogy törvénytelen az iskolákban a gyerekek elkülönítése. 
Billie Jean King profi teniszező volt, a legtöbb Wimbledoni teniszbajnokság győztese. Ő volt az alapítója annak a mozgalomnak, ahol a nők és a férfiak egyenrangúan teniszezhettek. 
Maria Teresa de Filippis olasz autóversenyző. Ő volt a legelső női versenyző, aki indulhatott a Forma 1-es versenyen. 
Senda Berenson egy amerikai sportoló, a női kosárlabda alapítója. Módosította a meglévő férfi kosárlabda szabályokat, amelyeket 1891-ben találtak ki.
Hedy Lamarr egy amerikai filmszínésznő és feltaláló volt, aki lerombolta az akkori sztereotípiákat a gyönyörű nőkről és a tudományról. Ő találta ki a torpedók frekvencia zavarását, amit a haditengerészetnek ajánlott fel. A frekvenciaváltást ma a mobiltelefonoknál és bluetooth kapcsolatoknál használják. Szóval összességében elmondható, neki köszönhetjük, hogy a mai világban használhatunk mobiltelefonokat.
Egy női szervezet tagjai a hosszú szoknyák viselése ellen tiltakoztak. (Kalifornia, 1947) 
Rosa Parks ahogy letartóztatása után ujjlenyomatot vettek tőle, miután nem volt hajlandó átadni helyét egy fehér bőrű utasnak a buszon, még úgy sem, hogy a buszsofőr utasította rá. (Alabama, 1956) 
Mary Quant divattervező tervezte meg az első miniszoknyát, amit akkor hatalmas felháborodás váltott ki az emberek körében. Az összes nő nevében megköszönöm ezt a csodás ötletet!
Paul Poiret egy francia divattervező volt, aki megszabadította a nőket a fűző viseléstől. 
Ezek a diáklányok otthon átcserélték ruhájukat, hogy biciklire ülhessenek, ugyanis a szoros, feszes nadrág és rövidnadrág viselését betiltották az iskolákban. (Nyugat-Berlin, 1953) 
